Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "A Világ látvány"
Gaidó Ágnes • „A világ látvány’ 91 mélyes élményeit eleveníti fel, az első találkozást, a közös sétákat és teázásokat, sörözéseket, a szerkesztőségi létet. „Sokat tudott kérdezni és érdeklődni tanulmányaim természetrajzi ágáról, mindahhoz szerette volna, ha köze van, ami a hétköznapi élettel találkozik. Gombákkal, madarakkal, parkokban látható egzótákkal, helyi furcsaságokkal, ha találkozott, részletesen faggatott. [...] De aZ élőlényfajokról szinte semmit sem jegyzett meg, felismerni pedig már másnap sem tudta azokat.” Géczi szól Baka első kötetéről is, melynek dedikálásakor, a címben jelzett napon, a költő szellemesen javította a vétett tolihibát, „s szeret(et)ettel lett a hibás szóból”. Baka István indulásáról és istenkereséséről szól Szigeti Lajos Sándor tanulmánya, melyben a szerző a négy ciklusból és huszonegy versből álló Tűzbe vetett evangélium című kötetet vizsgálva megállapítja, hogy Baka szigorú költő, aki „nemcsak a kompozíciónak, de a nyelvnek és a formának is fontos szerepet tulajdonít”. Szigeti e nyíltan vállalt költői magatartás kapcsán Nagy László vallomását idézi: „A szó igaz hőse akaroklenni. [...] Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség.” Baka István felelősséggel és odaadóan bánt a szóval és a formával is. Úgy vélte, hogy „verset írni elsősorban a formával és csak másodsorban a lélekkel való foglalkozás”. Fried István a „minden szöveg valójában szövegközi” elvet tartja szem előtt, amikor a költő intertextuális eljárásaira igyekszik rávilágítani. A Baka István hetvenkedőkatonája című tanulmányban olyan motívumot emel ki, amely a hagyományba könnyen beilleszthető: Háryjános világirodalmi előzményeit vonultatja fel - Plautus Miles gloriosasitól Don Quijotéig és Münchausen báróig. „Baka István Háryjánosa - korunk hőse, kortársunk, miként Don Quijote is az, aki nem tágít attól, hogy kell lennie valahol még egy nem rontott hitnek és világnak. Baka István Háryja ezt a hitet és ezt a világot beszéli el; e világa versszerű, e világa a vers.” Árpás Károly a November angyalához című Baka-kötet kapcsán jegyzi meg, hogy a szerzővel való személyes kapcsolat megnehezíti a kritikus dolgát. Kérdés, hogy lehet-e a személyiség vonzásától eltávolodva elfogultság nélkül írni. Nem az objektivitás jele, ha nem fogalmazunk kategorikusan, ha nem mondjuk ki egyértelműen a véleményünket. „Baka István - talán Pilinszky Jánoshoz hasonlóan - hosszú ideig hallgató költő volt” - írja Árpás. A talán szó bizonytalanságot sugall, nem elfogulatlanságot... A kötetben kilenc, a költővel készült interjú található. Baka István, az ember, a művész áll előttünk. A műfaj természetéből adódóan a beszélgetések során Baka
