Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Bodó Barna: Együtt, de külön
Bodó Barna • Együtt, de külön 21 olyan csoportját, akik azonos kultúrájuk folytán külön öntudattal rendelkeznek. Minden közösség egy bizonyos történelmi területen alakul ki, saját gazdasági szisztémával és egységes jogrenddel bír, vagyis a nemzetalkotásban az „objektív” és a „szubjektív” elemek összefonódnak. Arra a bizonyos kitalált hagyományra, a tradíció invenciójára a kulturális homogenitás érdekében van szükség, ami nélkül a modern világnak nemcsak megannyi eredménye és sikere volna elképzelhetetlen, de ezen világ működésképtelen volna. A népnemzeti kultúra fogalmával a nacionalizmus Smith-féle tipológiájából7 két értelmezést érintünk: a nemzeti érzést és a politikai mozgalmat - ugyanis célja a nemzet iránti elkötelezettség érzését az absztrakt eszme iránti lojalitás helyett a tömegek viselkedésének meghatározó elemévé tenni. A kulturális memória ezért egyszerre jelent rekonstrukciót és kreációt, Jan Assmann kategóriáival élve együtt jelentkezik az Erinnerungskultur és a Vergangenheitsbezug, az emlékezés és a hivatkozás a múltra8. A történelmi emlékezet interpretációs keretet kínál, a történelmi emlékhelyek rendszerének kialakítása a nemzeti jelleg azonosítását, építését szolgálja. A nemzeti identitást szolgáló szimbolikus térhasználat teszi a magyar pulit, a német juhászkutyát, a román báránykát, illetve a holland tulipánt, a kanadai juharlevelet, stb. szimbolikus lényekké, totemekké. A nemzettudat fenntartásához nélkülözhetetlen az individuális élmények és időbeli emlékeztetők, tehát a mindennapi életvilág politikai kisajátítása, elfoglalása. Akinek semmit sem mondanak a kollektív memória rítusai, az minden egyéni érdeme ellenére a közösségen kívül sodródik. Vagyis a nacionalista múltteremtés akarva-akaratlanul azoknak kedvez, akik a nemzetállami keret monolitikus hierarchiájában otthonra lelnek. Élesen fogalmazva: a nacionalizmus egy olyan nagy hagyomány, amely eredendően és kérlelhetetlenül ellenséges bármilyen kis hagyománnyal, eltérő koncepcióval szemben. Ilyen közegben valódi interkulturalitásról értelmetlen szólni, hiszen a nemzetállam egyetlen, represszív hatást tételez és fogad el. Lévén Románia nemzetállam,9 a további vizsgálódásokat akár fölöslegesnek is lehetne ítélni. A helyzet azonban más, változó, illetve árnyalható. Egyrészt mert a globalizációs folyamatok korában a - bármely - nacionalizmus érvényesítését lehetővé tevő apparátust az Egyesült Államok - által képviselt hatalom - birtokolja. A kis országok ma már képtelenek saját nacionalista hagyományaikat az amerikai kulturális narratívák ellenében megjeleníteni. Ezen kultúra populáris meg kommersz, és ami nem jeleníthető meg, amit nem jelenítenek meg az amerikai kommercializmus eszköztárával, kiiktatódik, eltűnik - figyelmeztet György Péter. A reményt ebben a helyzetben a helyi hősök kulturálisan érvényes artikulá-
