Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Némediné Kiss Adrien: Valóban "sírógörcsöket kapott" Babits?
78 Út Dunatát • 2000. szeptember másutt, s amit a kitűnő író állít - hogy én bosszúból lapomból kitiltottam volna - az közönséges hazugság, amit a tények megcáfolnak; mert ő tovább is sűrűn dolgozott a lapba, mindaddig, míg én annak szerkesztője voltam.” (Basch Lóránt is beszél Babits „szerkesztői álláspontjáéról, mely szerint „oly kritikának, amely véleményével ellenkezett, folyóiratában nem adott helyt, még ha általa nagyrabecsült kritikus tollából is eredt”.) Feltehetően Babits felesége írhatta meg Szilasiéknak a Babitsot ért kellemetlenségeket, támadásokat, mert egy szeptember 6-i levélben Szilasi a következőket írja Tanner Ilonkának. „[■■■] nagyon elszomorodtam mindarra, amit Mihályról írtál. Gazemberek mindnyájan abban a városban, akik azt hiszik magukról, hogy szellemi életet éló' emberek, s az ily élet első'feltétele, a nagy embereket tisztelni tudás is teljesen hiányzik belőlük. Hogy kívánhatják, hogy valaki ókét komolyan vegye, ha legnagyobb éló' kor társukat ók maguk nem veszik elég tisztelettel, s apró szemtelenkedésekkel így elkeserítik. No de minderről legjobb ha élőszóval... Nagyon örülnék neki, ha Miska lapot alapítana. [...]” A B. Napló közléséből az legalább bizonyos, ami a „Nyugat válságáéra vonatkozik. Hogy Babits foglalkozott a Nyugatból való kiválás és új lapindítás gondolatával, az ismert. Bár pl. Gellért Oszkár - amint alább látni fogjuk - más mozzanatokat emel ki. * * * Tisztában vagyok azzal, hogy nem sikerült a „Kassák-ügyet” teljesen megvilágítani. (Arra se tudok válaszolni, hogy kapott-e sírógörcsöt Babits vagy sem.) Úgy gondolom, a homályban maradt részletek megismeréséhez jó lenne tudni, volt-e (s miért vonnánk kétségbe ?), s ha igen, milyen tartalmú beszélgetés Osvát és Kassák között. Az bizonyosnak látszik, hogy a Babits és Kassák között levő világnézeti, művészetszemléleti különbségeken, az eltérő regényeszményen túl mindkét író tollát vezette érzékenység és sértettségből fakadó indulat is, s az indulatot csak növelte a Babits-Osvát közötti feszült viszony, amely - többek között - végül is Babitsot a Nyugatból való kiválás gondolatáig vitte. Ugyanakkor Kassák írásainak megjelenését Osvát támogatta, ahogyan erről ő Osvát emberi, szerkesztői egyéniségét bemutató nekrológjában (Századunk, 1929/10) vall. Osvát „[...] gondosan iparkodott a lapból minden szocialista tendenciát kigyomlálni (talán egyedül nekem volt előtte kivételes helyzetem ebből a szempontból, két regényemet úgy kötötte le a lap számára, hogy azokból egy sor sem volt készen, és közleményről közleményre folytattam írásukat) [...].” Gellért Oszkártól azt is tudjuk, hogy Osvát merész javaslattal állt elő: „Csináljunk egy harcos hetilapot [...] Abban majd kö-
