Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Némediné Kiss Adrien: Valóban "sírógörcsöket kapott" Babits?
Némediné Kiss Adrien • Valóban „Sírógörcsöket kapott” Babits? 75 mikor „a szocialista írástudókat”, az „aktivistákat” emlegette, mikor szemükre vetette, hogy „egy világnézet katonáivá szegődtek”, mikor azzal vádolta őket, hogy az osztályharc kedvéért elárulták az írói hivatást, mikor elmarasztalta a mindennapi valóságnak az irodalomba való benyomulását. Babits írásában „nem kevesebbet állított, mint hogy Magyarországon a nyilvános véleménymondás lehetőségei korlátozatlanok”. Kassák ismételt megszólalása a Baumgarten-alapítvány díjainak első kiosztása után történt. Csalódottságát, keserűségét saját lapjában, a Munkában írt két írása (1929 februárjában és májusában) fejezi ki. A címek {Baumgarten-alapítvány és az írástudók árulása, Baumgarten-alapítvány és a szegény író humora) mutatják, hogy most már nyíltan Babitsnak címezi mondandóját. Első cikke - címében is, idézőjeles kifejezéseiben is - visszautal Babits Az írástudók árulásáta (később a B. Napló munkatársával folytatott beszélgetésben is említi): „Babits írására hallgatásban maradtak a »Harc apostolai«, »a Tények és Történelem blazirtjai« mert tudták, hogy a problémához „az igazság nevében ma és itt nem lehet hozzászólni”. Meg is érti „a Harc apostolait”, hogy tartózkodnak az igazság kimondásától. Kételyét fogalmazza meg Babits azon állításával szemben, hogy „sehol se lehetne ma szabadabban beszélni [...] mint Magyarországon”. A Baumgarten-lista összeállítását „tizenöt-húsz év óta a magyar írástudók legnagyobb árulásáénak mondja, mert vele - „a békesség kedvéért” - „Babits a kritikus és kurátor inkább a kormány felé, mint az Igazság felé hajtotta meg zászlaját.” A lista összeállításában „félreérthetetlenül politikumot látunk” - szögezi le Kassák.7 Noha cikkének tartalma „nem esett jól az illetékeseknek”, a májusi számban megjelent kis írásában visszatér a témára. Cholnoky László öngyilkosságát írja a Baumgarten-kuratórium számlájára. „A magyar irodalom legérdekesebb tehetsége volt, de mivel tehetségét nem volt hajlandó klikkek érdekszolgálatába állítani, családjával együtt már évek óta a legnagyobb nyomorban tengődött.” Miután utolsó reményét (a Baumgarten-segélyt) is elvesztette, az öngyilkossággal akart megszabadulni a tehetetlen nyomortól. (A „szegény írónak” a cikk címében emlegetett „humora” abban állt, hogy utolsó filléreit egy borítékban elküldte: tegyék a Baumgarten-alaphoz.) Babits tanulmánya {Az írástudók árulása) természetesen nem egyszerűen Kassákkal való polémia. Sokkal általánosabb érvényű kérdésnek a felvetéséről van szó; s tisztában lehetett írásának vitát provokáló jellegével is. Egy februárban és március elsején történő levélváltás Babits és Szilasi között, azt mutatja, hogy a Nyugat márciusi, áprilisi számában ebben a kérdésben Babits még hallatni akarta a
