Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Némediné Kiss Adrien: Valóban "sírógörcsöket kapott" Babits?
Némediné Kiss Adrien • Valóban „Sírógörcsöket kapott” Babits? 69 Az újság 1929. április 14-i (103.) számában Tsin aláírással [Tamás István regényíró] megjelent cikk címe kettős: Babits Mihály és Kassák Lajos afférje egy könyvkritika miatt. Babits kivált a Nyugatból és Schöpflin Aladárral és Móricz Zsigmonddal együtt új lapot akart indítani. „A magyar irodalom berkeiben ismét heves viharok dúlnak” - megállapítással kezdődik az írás. Mielőtt a legújabb ellentétről szólna, a cikkíró általános helyzetképet fest az irodalmi életről, Kassák helyzetéről, illetve ismerteti Babits újabb tilalmának, antipátiájának (a Halálfiai-kritikával kapcsolatos) előzményeit. „Az úgynevezett »balszárny« előretörését már régóta nem nézték jó szemmel a konszolidált és hivatalosan is fémjelzett költők. Amikor pedig Kassák Lajos dolgozni kezdett a Nyugatba, az összes copryght-olt (sic!) költők felhorkantak. Osvát Ernő azonban ezen a téren nem ismer tréfát, és bármilyen heves ellenzést keltett is a régi Nyugat-gárda körében az új akvizíció, Kassákot nem sikerült kitessékelni a folyóirathasábjairól. Kassák működését sokan kifogásolták, szemére vetették a bécsi esztendőket, politikai állásfoglalását, röviden: féltek tőle. Legkedvesebb3 megértésre a magyar költészet immár klasszikus alakjánál, Babits Mihálynál talált. Ez a csendes antipátia most éles összeütközésben robbant ki.” „Mielőtt a tárgyra térnénk - olvassuk tovább a lapban -, szükségesnek tartjuk néhány sorban ismertetni azt a furcsa és szokatlan viszonyt, ami Kassák és írótársai között fennáll. Illetve: amely nem állfenn. Mert Kassák úgyszólván önkéntes elszigeteltségben él Budapesten. Csak fiatal költőkkel érintkezik. Koszorús pályatársainakjavarészét személyesen nem ismeri. Legfeljebb az utóbbi időben rendezett vitaestéken került velük össze egy-egy félórára, amikor is a közönség előtt kifejtették véleményüket, aztán, ki jobbra, ki balra, eltűntek a budapesti éjszakában. Nemcsak, hogy barátai nincsenek, de még az irodalmi asztaltársaságoktól is távol tartja magát, nem vesz részt azokban a kávéházi tereferékben, amelyeken egy fekete kávé, vagy egy kapucíner mellett lecsepülik az új könyveket, megvitatják az új lehetőségeket és maliciózus tréfákat eresztenek meg a véletlenül éppen távollevőről. Kassák csak a Nyugat hasábjain kerül össze a többi irodalmi korifeussal. Különben pedig esténként a Szimplon kávéházban tanyázik, vezérkarával. Munka című folyóiratának munkatársaival és más fiatalokkal.” Mit olvashatunk az 1929-es „affér” előzményeiről, a Halálfiairól írt Kassákkritika kavarta viharról? „Amikor Babits »Halálfiai« című regénye megjelent, Kassák írt róla kritikát a Nyugatba. A kritikát, amely elfogulatlanul bírálja a regényt, le is adták, ki is szedték, és mégsem jelent meg, mert Babits, mint a lap egyik szerkesztője, még kefele-
