Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Bodó Barna: Együtt, de külön
Bodó Barna • Együtt, de külön 19 Bodó Barna EGYÜTT, DE KÜLÖN Bánsági etnikai diskurzusok Mottó: Bánságban a kutyák is négy nyelven ugatnak. (Egykori temesvári szólás) A régiójukra roppant büszke, túlzott szerénységgel aligha vádolható bánságiak - de főleg: temesváriak - mottóként idézett mondása ma figyelmeztető: van, legalábbis volt itt valami, ami máshol nem. Ki állíthatja nyugodt lelkiismerettel, hogy közvetlen környezetében nem kettő vagy három, de egyenesen négy nyelv párhuzamos ismerete olyannyira általános, hogy már a kutyák is „négynyelvűekké” válnak? A kijelentés üzenetére - itt valami egészen sajátos létezik - azért kell felfigyelni, mert ismert, hogy 1989-ben Romániában a totalitarizmus az első végzetes támadást itt kapta egy kisebbségi magyartól és az őt támogató közösségtől. A kőkemény politikai fellépést lehetővé tevő lakossági szolidaritás felülírta az etnikai törésvonalat. Ennek tudatában szokták politikusok a csodákra képes temesvári etnikai toleranciát emlegetni, illetve minősítik szakemberek a Bánságot az interkulturalitás igazi és szinte egyedi példájának. Legyen mítoszrombolás, mégis ki kell jelenteni: 1999-ben Temesvárt a többnyelvűség jobbára közösségi emlék, a többségi románok talán még kevésbé beszélik egyik vagy másik itteni etnikum nyelvét, mint amennyire egyik kisebbség a másikét. Az utóbbi negyedszázad alatt Temesvár utcáiról - a négynyelvűség nem az egész Bánságra, hanem Temesvárra volt jellemző - kikopott a német és a magyar, a szerbet már korábbról kevesebben beszélték1. A nyelvismeret természetesen elválasztandó a toleranciától, a más nyelvet beszélő, eltérő kultúrájú közösség megtörésétől illetve elfogadásától. Csakhogy a tolerancia fogalmának használata eleve gondot okoz, még akkor is, ha a meglétét állapítják meg. A tolerancia - a fenti értelmezések bármelyikét is vesszük - alárendeltségi viszonyt tételez: egy elfogadót és egy elfogadottat, megtűrőt és megtűrtei. Vagyis az előbbi hozzáállása a meghatározó, a viszony második tagja kiszolgáltatott. Ez pedig nem egyeztethető össze a minden polgár egyenlő alkotmányjogi tételével. E bevezető megjegyzések a téma sokrétűségének a jelzésén túl azt szolgálják - egyfajta captatio benevolenciae -, hogy a nem szakember ne érezze úgy, az elkövetkezendők oly magasröptű gondolatfutamok, amelyekkel nincs miért vesződ-
