Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - Kelevéz Ágnes: "Keletre, Keletre"

Kelevéz Ágnes • „Keletre, keletre'

55

vies Miklós még a teljes elítélés hangján ünnepli, „Benne testesült meg dogmatikusan a Nyugat eredeti célkitűzése, [...] nyugatnak fordulni, s ezzel háta mögé tenni a magyar valóságot.”8 1963-ban már jóval több és nem egyszer jóval pozitívabb megemlékezés készül, 1973 novemberében, kilencvenedik születésnapján pedig nemcsak a jelentős folyóiratok, hanem minden napilap is ünnepli őt. S miközben nem egy írás (Rába Györgyé az Élet és Irodalomban, Bata Imréé a Tiszatájbanf tartalmasán és méltón szól róla, sajnos teret nyer egy olyan törekvés, amely Babits arcképét (az ünneplés és az újraértékelés igyekezetében) pirosabbra akarja színezni, mint amilyen valójában volt. E módszer, melyet igen gyakran a hatalmat kijátszani akaró, a csibészségig merész jó szándék vezetett, sokszor volt használatos a kiadói gyakorlatban, a lektori jelentések írásánál, fülszövegek készítésekor, sőt irodalmi kritikákban vagy elemzésekben is, és nem egyszer valódi értékek sikeres átmentésére szolgált, hiszen e politikai kozmetikázás tette lehetővé, hogy egyes alkotók a tiltottból a tűrt sávba kerülhessenek át. Ám érdekes módon a politikai átértelmezés hatása sehol sem bizonyult olyan makacsul tartósnak és nehezen leküzdhetőnek, mint a fdológia és a textológia területén. Babits születésének kilencvenedik évfordulóján is a szövegközlés jut ilyen felemás eredményű szerephez. Ekkorra ugyanis végre hozzáférhető lett a Babits-hagyaték egésze, melynek egy részét hosszú időn keresztül zártként kezelték. A régóta és tagadhatatlanul hűségesen Babitscsal foglalkozó Gál István ebben az évben jelentős mennyiségű, addig ismeretlen szövegű verset, töredéket közöl. Történeti szempontból illetékessége vitathatatlan, hiszen hajdanában a Baumgarten-kuratórium megbízásából ő is azok közé tartozott, Lakatos István és Rába György mellett, akik elkezdték feldolgozni a még az özvegy lakásában lévő hagyatékot. Szakmai szempontból azonban szövegközlései vitatható eredményűek: a szövegek gyakran pontatlanok és az általa javasolt évszámok többször tévesek. Rába György pár hónappal az évforduló után ír is egy határozott hangú cikket, melyben Gál jóindulatát ugyan elismeri, azonban a szövegközlések minőségét erősen kritizálja, a válogatások esetlegességét pedig egyértelműen kifogásolja.10 Az elkövetkezőkben e közlések szellemi hátterét, a válogatás és datálások tendenciózusságát vesszük nagyító alá. Gál István több cikkben és például a Magyar Nemzet hasábjain Szalatnai Rezső11 is úgy szeretné Babits üldözöttségét, negatív mítoszát feloldani, hogy a vele szemben hangoztatott ideológiai vádak ellenkezőjét próbálják bizonyítani. A hevesen vitatkozó felek gyakori hibájába esnek: nem az anyagból indulnak ki, hanem a cáfolandó tételből.

így születnek sorra azok az ünneplő cikkek, amelyek nem az életmű egésze fe-