Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Szigeti Lajos Sándor: Az erotikus hármasok
Szigeti Latos Sándor • Az erotikus hármasok 49 regója, egyébként valóságos személy: egy részeges-bölcs stockholmi órásmester. A svéd irodalom Strindberg mellett legnagyobb világirodalmi hatású szerzője 1740 és 1795 között élt, realizmus és rokokó formajáték harmonikus vegyítése, elemi improvizáltság és fmommíves mesteriség váltakozása, hagyomány és újítás észrevétlen egyeztetése jellemzi költészetét. Részben pénzügyi nehézségei, részben a nyomdásszal szemben támasztott túlzó követelményei miatt csak élete vége felé, 1790-ben jelenhetett meg (egyébként Misztótfalusi Kis Miklós 1680-ban metszett betűivel) a Fredmans epistlar (Fredman episztolái), majd egy évvel később a Fredmans sdnger (Fredman dalai) című könyve. Furcsa lehet, hogy Baka a Bellmann választotta alteregót szólaltatja meg, de hát Yorick is Kormos István alteregója volt eredetileg, másrészt e többszörös távolítás és mégis-közelítés sosem volt idegen költőnktől. Éppen ezért nem nehéz belehelyezkednünk abba az értelmezéssorba, amelyet Fried István ad a hármasságra építve: „Bellmann megteremti azt a költői figurát, akinek nevében megszólalhat a vaskosabb-gáláns ünnepségek poétája, Fredman, viszont akinek énje visszafelé tételezi a maga nem-énjét. Ám e nem-én olykor jellemzőbben (bár a királyi poéta tudata mélyébe szorítottan) Bellmann, mint maga, a nyilvánosság előtt mutatkozó Bellmann. Baka István költői rendszerében Fredman szólal meg, Bellmann alteregója egyben az ő alteregója, hogyaBaka-Bellmann-Fredman háromszoros alakváltozás során a Biblia példázatai csengjenek vissza. (Miért ne Arany Jánost idézzem? Csak vándorok vagyunk e földi téren..., majd a mustármagé, Pál apostolé.) E példázatokars poeticává lényegülnek. Nem a kegyelmi állapotba emelkedés, hanem az autentikus létért való könyörgés szonettjeit alkotja mega költői hármas: annak fölismerése ez a versbe szedett Biblia, hogy egyszeri, vándoridőzése e földön az ember felülmúlhatatlan élménye, s ezt szóban, szó által lehet örökké-örökletessé, maradandóvá tenni.”2 A szöveg - a többihez képest - még csak annyiban erotikus, hogy az emberi bűn és bűntudat, a vers szerint is magában hordozza az erotikát is, melynek elvesztése kegyetlen fájdalom, magának az életvesztésnek a fájdalmát jelenti. A vers így szól: No.l Vendég vagyok még e világban, ám a házigazda sűrűn sandít már az órára; száraz bort kínál, de száraz a szava is, - későre jár talán, búcsúzni kéne, bár a kerevet meg az asztalon a sültek, serlegek,
