Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tverdota György: Majd...
28 Úr Dunatái • 2000. június dalmaskodik. Nemegyszer azt tapasztaljuk, hogy az elvetett változatok semmivel sem jelentettek volna rosszabb megoldást, mint az, aminél végül is a költő kikötött. Ennek az alkotó is tudatában van, mert a félretett nyersanyagot később, más összefüggésbe építve felhasználja, hasznosítja. Nyilván sajnálná, ha kárba vesznének a jól kimunkált elemek. A kutató vagy akár csak a költészeten tűnődő olvasó számára aranyat érnek a töredékben maradt változatok, mert mély bepillantást engedhetnek az alkotó műhelyébe. Olyan mélyet, amilyent a kész művek elemzése nem tenne lehetővé. Vizsgáljunk meg egy ilyen példát József Attila utolsó hónapjaiból! Hasonlítsuk össze a Majd... című verset és annak előzményeit, elsősorban a [Kiknek adtam a boldogot...] kezdetű szöveget! A Majd... annyiban van előnyben a [Kiknek adtam...]-hoz képest, hogy - ahogy Stoll Béla kritikai kiadásában olvashatjuk: „Megjelent 1937 júliusában. A verset a Rádióban is felolvasták a költő verseiből összeállított műsor keretében; a szöveget a költő júl. 30-án küldte el Cs. Szabó Lászlónak, a Rádió irodalmi szerkesztőjének.” Azaz, a költő maga hozta nyilvánosságra, vállalta saját műveként. A [Kiknek adtam.. ./-ot ezzel szemben a korábbi kritikai kiadás és a nyomában sorjázó összes versek kiadásai a „Majd... továbbfejlesztésének tartják.” Stoll Béla logikája szerint azonban az tekinthető variánsnak, bizonyos értelemben előzménynek, ami a közzétett változattól eltér. Lehet, hogy a szokás hatalma teszi, de érzésem szerint a [Kiknek adtam...], annak ellenére, hogy a költő haláláig kéziratban maradt, érettebb változat, mint a Majd... Én is hajlok arra, hogy a [Kiknek adtam.. ./-ot a Majd... továbbfejlesztésének vagy továbbfejlesztési kísérletének tekintsem. Ki-ki maga dönti el, melyiket tartja töredéknek, melyiket kész versnek, vagy mindkettőt töredéknek vagy mindkettőt kész versnek. Két variáns viszonyát általában az jellemzi, hogy bizonyos részei azonosak, más részei eltérnek. Össze lehet hasonlítani, hol él a költő szerencsésebb megoldással, mi az, amit javít, hol érhető tetten ügyetlenségen. Az általunk vizsgált két változat viszonyának van azonban egy speciális vonása, ami az összehasonlítást roppant izgalmassá és tanulságossá teszi. Hogy ehhez az izgalmas részlethez hozzáférhessünk, hagyjuk le a [Kiknek adtam a boldogot...] kezdetű szöveg első négy sorát, illetve ne térjünk ki a Majd... utolsó két sorára! Ha ezt tesszük, megkapjuk mindkét versnek egy olyan szövegtörzsét, amely anyagában azonos, „csupán” felépítésében mutat számottevő eltéréseket. A korpuszunk tehát a „Mert eljön értem a halott” / „Majd eljön értem a halott” sortól a mindkét változatban azonos „mit összerágtak a molyok” sorig terjed.