Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - Térey János: Négerbaba
Térey János • Négerbaba 13 Térey János NÉGERBABA Mint a négerbabák, szakasztott olyanok a született szegények. Négerbaba apró, szomorú gombszemekkel. Élő játékszer a rosszfiúk kezében. A hátsó szobában rabszolgásdit játszanak vele. Tudjuk, a játékosvér forró, csillapíthatatlan. Mindent megcsinál a fiúknak a baba, átlépi velük az összes határt. Parancsra lesz vadmacska a véres lepedőn. A négerbaba jutalma: „Nesze neked egy hatalmas pofon.” Négerbaba megrepedt üvegszemekkel. Jogos a gyanú: mi van, ha mégis ember? Hisz tele van a testecskéje kék foltokkal, harapásnyomokkal, karmolással. A haddelhadd emlékei. Panaszolja, félek, panaszolja, fáj. Penészvirágnak csúfolják. Akarattalan nyomorult, süti rá a bélyeget a kigyúrt szenvedélybeteg Pedig csak egy törékeny baba. „Szűk a lábad köze, száraz és szűk, rongyosra gyömöszöljük azokat a nagy dudáidat, de csókot nem kapsz, mert a szagodat nem álljuk.” A vesszejükkel paskolgatják kipirosodó arcát a játékosok. Megfürdeti őket a nyálában a baba. „Lefelé rángatsz, leviszel minket kutyába. Kihozod belőlünk az állatot. Megszadizunk, ezt érdemied, miért hagytad,
