Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Csekő Ernő: A Világ Mozgó Filmszínház építésének története
74 Úr Dunatát 1999. március bes szám használata helyes, mert Büchler két tervet is készítetett, egy szerényebb és egy impozánsabb kivitelűt. A terveket a városi tanács építkezési szakosztálya 1913. február 3-án tárgyalta. Az első változatot - amely egy földszintes épületben kialakított, tizenhat páhollyal és 18 ülősorral ellátott mozi megépítését tartalmazta - az építkezési szakosztály teljesen alkalmatlannak találta, többek között azért, mert az „színházi igényeket, holott erre is tekintettel kell lenni, egyáltalán nem elégít ki”. A második változatot Büchler az elvi határozatban foglalt 80000 koronát jóval meghaladva, 170295 korona költségtervezettel készítette el. A valóban - főleg külső homlokzatában - színházi megjelenésű épület felépítéséhez viszont a vállalkozónak 75000 korona kedvezményes kölcsönre lett volna szüksége, amit a várostól, vagy azzal együttműködve szándékozott beszerezni. Ez viszont már a város neuralgikus pontját érintette. „Legfőbb baj azonban az, hogy a város nincs abban a helyzetben, hogy 7500 0 korona kölcsönt tudjon a vállalkozónak biztosítani” - hangzott a tervről Szabó János városi mérnök szakvéleménye. Pedig valóban impozáns épületről volt szó. A 40,9 méter oldalhosszal és 22,5 m főhomlokzati szélességgel tervezett épület háromszintű tetőzettel és magassággal rendelkezett: az előtérnél 12,1 m, a nézőtér felett 13,6 m magasságú épület a színpad felett már 17,7 méter magas volt. A szélességében is három részre tagolt épület a legkeskenyebb a nézőtéri kijárónál volt (15,2 m), mivel itt a nézőtér közvetlenül a szabadba nyílott. Az építészeti szakosztály legfőbb kifogása épp ez a megoldás volt. A terv szerint a földszinti előtérben kapott volna helyet a pénztár, a két ruhatár és a 84 négyzetméter nagyságú előcsarnok. Az emeleten egy 54 négyzetméter alapterületű cukrászda mellett két kisebb büfé tette volna kellemesebbé a szünetben eltöltött perceket. A zenekari árokkal is ellátott 17 m hosszú és 14 m széles nézőtér 258 ülőhellyel rendelkezett, míg az emeleten a pénztár, vetítőkamra és ruhatárak fölé lépcsőzetesen kiképzett erkély 156 fő számára biztosított volna férőhelyet. A 9 méter belmagasságú nézőtér két oldalára négy-négy földszinti, és három-három emeleti páholyt szántak a tervezők. A tervek szerint a színjátszást egy 140 négyzetméter alapterületű és 12,5 méter belmagasságú színpad mellett egy-egy női és férfi öltöző és egy raktár szolgálta volna.6 Ha az eszéki Weiss Ödön és Friedmann Árpád által készített terv nem is volt műremek, azon azért érdemes elgondolkodni, hogy ha ez az épület megépül, mennyiben módosult volna, lenne más Szekszárd városképe, és vajon indukálója lett volna-e későbbiekben egy állandó színtársulat megszervezésének? A tényékhez visszatérve az építési szakosztály végül arra szólította fel Büchlert, hogy a második változatot a szakosztály észrevételeinek figye
