Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Csekő Ernő: A Világ Mozgó Filmszínház építésének története
Csekő Ernő • A Világ Mozgó Filmszínház építésének története 77 nélkülözni kényszerültek, miután azt az alispán tűzbiztonsági szempontból veszélyesnek tartotta és beszüntette.12 De majdnem hasonló sorsra jutott Halász Alfréd és színtársulata is, akik csak az Országos Színészegyesület közbenjárására kapták meg a szállóba szóló működési engedélyt.13 A szekszárdiak többségének nyilván érthetetlen volt, hogy a szálló nagytermének nyilvánvaló alkalmatlansága ellenére a hatóságok miért akadályozzák a fdmszínház felépítését. A Tolnamegyei Közlöny 1913. július 13-i számában megjelent cikke már egyedül a várost tette felelőssé az építkezés betiltásáért, és előrevetítette a per és a vállalkozók kártérítési igényének lehetőségét. Az ügy kezelésében bekövetkező kedvező fordulatra utal a kormánypárti és a városvezetéshez is közel álló Tolnavármegye és a Közérdek július 17-i reagálása, mely a hatóságok visszakozó álláspontjáról tudósít. Eszerint a városi tanács csak közbiztonsági szempontok érvényesüléséhez, s főképp egy csigalépcső megszüntetéséhez kötötte az építkezés további engedélyezését, amihez a vállalkozó hozzájárult, és így az épület építése is folytatódott. Ezzel gyakorlatilag elhárultak a mozi felépítése elé görgetett hatósági akadályok, és így október 29-én már a az ünnepélyes átadására is sor kerülhetett. A Világ Mozgó nyitóelőadása természetesen jeles társasági esemény volt. Kovács Sebestyén Endre főispán mellett illusztris vendége volt az estének - a mozival szemben nemrég még ellenséges megyei és városi hatóságok részéről - dr. Ery Márton vármegyei főjegyző és dr. Szentkirályi Mihály polgármester. S bár a vetítőgép az este folyamán egyszer elromlott, a résztvevők igazán nem panaszkodhattak, hisz ha másban nem is, az épületben mindenképp gyönyörüket lelhették. Ahogy az újság írta „az országban 5-6 nagyvárosban van ilyen mozi, mint a miénk”. A kissé túlzónak tűnő kijelentést ebben az esetben nem csak az elfogultság táplálta, hanem a valóság is. Az Uglár János által tervezett épület kellőképpen tagolt és attraktív, de még ízléses főhomlokzata figyelemfelkeltő, és egyben üdítően más volt, mint a korban sematikusan, egyazon „stílusban” épülő mozik többsége.14 (Erről a ma embere személyesen is meggyőződhet, mivel az 1986-ben leégett mozi főhomlokzatát az eredeti állapotok szerint állították helyre.) A mozi belső tere is megfelelt egy elegánsabb filmszínház kívánalmainak. Bár a telek adottságai miatt a nézőtér a pesti „csőmozikhoz” hasonlóan hosszú és keskeny volt (30 illetve 8 méter); a széksorok lépcsőzetesen emelkedő kiképzése, a plüss és posztóval borított emeleti páholyok és a nézőtér központi fűtése is mind a kényelmet szolgálta. A nézőteret Keil György pécsi festő tizenkét freskója díszítette. De az épületbelsőt gazdagította a szobordíszekkel és tükörbetétes pillérekkel ellátott előcsarnok és az emeleten található télikert is. A hat méter széles, öt méter magas vetítővászon kerete mögött kialakítható színpad a mozit színházi előadások tartásá
