Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Bayer Béla: Versek (Térköz; Áldozó)
6 Bayer Béla • Versek Bayer Béla TÉRKÖZ Míg verssé édesült számon a szó, az alkonyat társamul szegődött. Bár elmém még pontosan érzékeli, a rosszlányok parázsló rúzsát, megfogant álmaim rendre angyallá vedlenének. Szirommá a buja enyészet ott a Kálvárián. Káin vétkén nyert Kánaán kísért, s ígérete az örökkönlétnek. A volt, s a van térközeiben csak lázas gondolatom csapong. Zsong az esti lét, miképp őszidőn a hártyázó hajnalok. Magamba zárulok, - akárha pilláim köré a látvány - sármány cicomáktól mentesen. Kedvesem, rég nem rajzoltalak szépmívű szavakkal, bár én ily módon gyónok, száműzve bókot és sallangokat. Magadra hagytalak, miként kulisszáit az éberen álmodó, ki tetteivel rég nem áldozott. Tudott, hogy lelkem görcsei csak toliammal oldhatók, s hogy nászunkat nem vigyázta megtartó öröm. Köszönöm mégis, hogy arcodra eszmélhettem, hogy hitednek kalárisát viselhetem.
