Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Kolta László: Gál István irodalomtörténész bonyhádi diákévei
Kolta László • Gál István irodalomtörténész diákévei 61 a nyelvápolás, a szépírás követelményeinek megismerése, költemények értelmezése és művészi előadása. Az önképzőkör tagjai elsősorban bemutató szavalatokkal patronálták a kisdiákok közösségét. A szavalókört Gál István ifjúsági elnök irányította, helyettese pedig Murmann (Kós) Árpád IV. o. tanuló volt. Az önképzőkör tanévvégi zárógyűlésén az ifjúsági elnök tömör és figyelemre méltó elemzéssel összegezte az évi munkát. Elégedetlenségéről és sikerekről számolt be: „A ránk bízott talentumokkal nem sáfárkodtunk úgy, ahogy tudtunk volna, ahogy kellett volna... Régi korhadt gondolatokra nem lehet újat és erőset építeni... Kevesebb volt az anyag, mint máskor, de választékosabb, és nem annyira dohos szagú... Voltak olyan próbálkozások, amelyek más évekhez képest több életet és elevenségetjelentettek (idézetverseny, vitagyűlés, az új irodalom ismertetése)’’. Az elnöki zárszóban diáktársaihoz intézett intelmei hét évtized távlatában is időszerűek: „Lehet ólmozottfülekkel élni, és harsogni ajelszavakat, de ez 1930-ban bűn! Tessék az értetlenség mellett szétnézni - és látni. Ez nem kötelező, de tanácsos... Az új magyar diáktípus a társadalmi élet, a művészet, a korszerű irodalom, a modern fizika, a reálisélet, a kisebb ségi magyarproblémák, a parasztkérdés, a munkásosztály, a fejlődő technika, az új európai eszmeáramlatok figyelője és tanulmányozója... Az új magyar nemzedék élni, cselekedni akar. Ezzel szemben nem lehet - egyszerűen nem létezhet - semmi akadály. ” A tanárvezető az összefoglalójában „méltatta Gál István érdemeit és lelkesedését, - sok újat hozott”. A Petőfi Sándor Önképzőkör 1929-30. évi munkáját az évkönyvben az igazgatói jelentés a következőképpen összegezte: „Önképzőkörünk évi munkássága biztató és megnyugtató, mert az iskolában végzett tanulmányoknak áldásos kiegészítőjévé vált.” A SZÜLŐFÖLDTŐL A „NAGYVILÁGIIG Az érettségi vizsgát követő hetek eseménydúsan teltek. Gál István meghívta pesti barátját, Gunda Bélát: „Együtt bejárjuk a Sárközt és az etnikailag hozzátartozó falvakat.”Először gyalog elvándoroltak közös eszményképük, Illyés Gyula szülőföldjére, Rácegrespusztára. A sárközi barangolás közben „a magyar falu fölfedezésé”-hez gyűjtöttek anyagot. Az útvonal nem véletlenszerű: „Kakasdon rokonom volt a kántortanító, a Kossuth-emigráns Arvay-családegyik leszármazottja... Szekszárdon a kiváló szónok hírében álló rokon, Németh Gyula lutheránus lelkészt isfölkerestük... Sióagárdnál gazdagabb falu hírében állt Bogyiszló, a sárközi népművészet még kimerítetlen kincsesháza... Az akkor még teljesen ősvadon gemenci erdőn több napig kószáltunk... így jutottunk Őcsénybe, majd Decsre”. Gunda Béla a gazdag néprajzi tapasztalatokat szakszerűen földolgozta, ezzel - a későbbi néprajzprofesszor - „világra szóló iskolát alapított”.
