Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Kolta László: Gál István irodalomtörténész bonyhádi diákévei
54 (1911) született két fia már egyetemi diplomát szerzett. (Kallenberger Julianna 1890-ben Zimonyban született, polgári családból; édesapja, Kallenberger István tehetséges, köztiszteletben álló ékszerész volt.) Gász Alajos családját 1917 januárjában súlyos veszteség érte: 27 éves korában tífuszban meghalt a feleség, a négy és fél éves István és az alig kétéves Lajoska édesanyja. Gászné Kallenberger Juliannának jó barátnője volt Répás Rezső tanító felesége, Németh Sarolta, Németh Ferenc bonyhádi járásbírósági irodavezető leánya. Répásné fiatalon megözvegyült, s ezután szülei otthonában nevelte kislányát. Gász Alajosék két kisfiúkkal gyakran megfordultak Németh Ferencék József utcai házában (ma József Attila u. 4). Némethék az I. világháború szűkös éveiben gimnazista diákokat tartottak kvártélyon. Az 1915-16. tanévben három idősebb diákkal együtt a később híressé vált költő, a harmadikos kisgimnazista Illyés Gyula volt az albérlőjük, akiről későbbi emlékezése szerint Gál István a gyermekkorából homályos emlékeket őrzött. A két özvegy a Gász-gyermekek édesanyjának kívánságára 1917 végén házasságot kötött. Közös gyermekük nem született. A családot a II. világháborúban újabb csapás érte: Gál Lajos (István öccse), a Tolnai Tüzérezred jogi diplomás főhadnagya 27 éves korában a Don-kanyarban eltűnt. Gál (Gász) István 1912. szeptember 29-én született Bonyhádon. Életének közel két évtizedét e kisvárosban töltötte, szülői, nagyszülői, rokoni szeretettől övezve. Gyakran időzött a cikói, ill. a zimonyi nagyszülőknél, rokonoknál. A gyermek- és kamaszkori emlékek meghatározták szemléletét. A völgységi táj - Ilylyés Gyula szerint „a magyar romantika meseföldje” -, Cikó, Berekalja, Széplak, Börzsöny, Szerdahely történelmi légköre, Bonyhád barokk-klasszicista-eklektikus épületei, a kétnyelvű és ötféle hitet valló lakosság egymás iránti toleranciája életre szóló útravalóul szolgáltak. A bonyhádi élményeit soha el nem felejtő Illyés Gyula is meggyőződéssel vallotta: „a múltnak ezt a mozaikszerűségét nem összevisszaságnak éreztem, hanem valamiféle demokráciának... Tudom, hogy itt kezdődik a kisebbséghez való viszonyom.” 1930 februárjában döntő jelentőségű hatás érte Gál Istvánt, aki később így emlékezett vissza erre: ”... Gunda Béla barátom értesített róla, hogy egy új, nagy költő' jelent meg. Iskolájában ...az önképzőkörben eló'adást is tartott róla ... Illyés Gyula volt a költő'.... Rögtön írtam Illyésnek, aki nekem is elküldte első könyvét. ..Bár kemény februári nap volt, akárcsak Illyés annak idején Petőfivel Sárszentlőrincre, úgy rohantam a fényes déli télben a börzsönyi és szekszárdi hegyre, hogy verseinek egyes soraival a bonyhádi és a környéki tájat azonosítsam.” A kötethez mellékelt levelében Illyés így válaszolt: „De örülök, hogy most valaki arról a vidékről indul arra az útra, melyet én is választottam... Út Dunatái 1999. március________________________
