Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

Csoóri Sándor FÜVET SZAKÍTOK KETTÉ

Sétálok-bétálok a kertben, s nincs kicsi domb, hova lecsücsüljek.

Csak hegy van, csak hegy, árvalányhajjal és lepkékkel benépesítve. Istenem, Isten, hát ezt is megértem!

Ülhetek magasan itt a közeledben, s füvet szakítok ketté. Füvet és világokat. Egyik felén a sárgarigók és a mindig rügyező gonosztevők sürgölődnek, a másikon, akik gyufaszálként is égni tudnak. Meg akik elárulják őket. És akik meg is ölik.

Gyalázat, bizony, gyalázat: ez lett a zöld, a kék, a vörös örvénylésű remekműből vizek és szétszakadó kövek drámájából, ez, ez az idegsorvasztó keveredés, ez, ez a mocsárral összeházasított emberiség.

Jó tudom mégis, hogy nem ordibálsz az égből, sem az agyaghegy belsejéből, mint fogatlan, kérges kocsmatöltelék.

És hogy tudsz várni kemény türelemmel, várni itt velem hosszan a hegytetőn, füvek zöld vérével jelölve meg a homlokom.

Háy János A FÉLTESTVÉR

A szívét nyitja, a száját zárja, a torkán nehezen folyik a nyála, fél, ha velem hál, kicsiben álom, nagyban halál.

4