Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

értelmezéséhez lényeges szempontokat kínál. Tanulmányában arra figyelmeztet, hogy Katona a felvilágosodás kései fia volt. Egy olyan koré, amely a középkor egy biztosnak vélt pontja, Isten abszolút elfogadására épülő világmagyarázatát elvetve, egy másik, biztosnak vélt pontból, a józan észből kiindulva - az angol empirizmus lendítő erejének segítségével - szükségszerűen jut el a művészetben az érzékenységhez, az érzelmek nagyságának és jelentőségének hirdetéséhez. Sőtér István erről az oldalról közelíti meg Katona drámáját. Szerinte Bánk összeomlásának egyetlen oka Melinda halála, akit Bánknak a haza és becsület parancsára cselekedve el kellett elveszítenie. Bánk tragédiájának köre tágabb, de kétségtelenül döntő eleme Melinda elvesztése. Vitathatatlan, hogy Bánk érzelmi világában igen fontos volt a Getrudis által a hazától és tőle is elrabolt nyugalom, békesség, szeretet, az életen való gyönyörködés. Ezeket az értékeket nagy részben Melinda jelentette. A szerelme féltő Bánk mondja, mikor meghallja, megsejti, hogy Melinda veszélybe került: „Mit nyughatatlanítsz, setétes álom- / kép. Mit gyötörsz, incselkedő chimaera ?! / Hát a világnak egyik pólusától a / más pólusig, szerelmeimben, én / miért öleltem mindent egybe? Miért /mindent? Miért tebenned, ó Melinda?/S egy ember, egy haszontalan por - az/ ütné ki őtet karjaim közül? / Otet? Ki lenne az? Ki lenne az?-' A korábbi békés, kiegyensúlyozott világról vallanak Melinda szavai is. Az őt udvarából kiutasító Gertrudisnak ezt veti szemére: „ Gazdagon jövék abba, és / koldusi módra költözök ki abból.”

A békesség és nyugalom azonban nemcsak Bánktól, hanem az egész országtól is elraboltatott. A vétket, melyet a nép, az ország és Bánk ellen a bűnös gertrudisi világ elkövetetett, Mikhál így összegezi, amikor utolsó kísérletet tesz a konfliktushelyzet békés megoldására: „...ó, add vissza híveidnek/azt, amit elraboltál— / a nyugalmat, békességet és / az életen való gyönyörködést, / a volt vagyont, a testi-lelki meg/ elégedést, afazekok mellől a /fát, ételektől a húst és ágyakból a/ szalmát.” A távol lévő II. Endre helyett az ország első embere Bánk bán, tehát jogilag ő a király. És ez igen bonyolulttá teszi helyzetét. Egyrészt meg kell szüntetnie a szabadság- és becsülettiprás állapotát, másrészt, mint államférfinak kötelessége az ország nyugalmának megőrzése. Waldapfel József í rja, hogy „Bánk a zendülés ellen nem csupán a királyhoz való ragaszkodásból tiltakozik, hanem legfőképp abból az inkább a felvilágosodás, mint a középkor szellemében fogant államférfiúi meggyőződésből, hogy polgárháborúban legtöbbet megint a dolgozó nép szenvedne, amely ártatlan és érzéketlen az udvar és a nemesség vitájában.” (WaldapfelJózsef az Új Könyvtár Bánk bán-kiadásához írt előszavából, 18-19. old.) Bánk nem végezhet a békédének élén állva a királynéval, hiszen nézete és Peturé között jelentős különbség van. Bár a nemesi szabadságjogok védelme tekintetében közös állásponton vannak,