Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"
Lászlóffy Aladár - enciklopédikus költő. Alapvetően találónak vélem azt, hogy a kolozsvári irodalmi hetilapnál, - a Szilágyi István szerkesztette Helikonnál-az ő szerepének, „rovatának” meghatározása: „világkultúra”. (Nem tudok arról, hogy rajta kívül más irodalmár töltött-e be már efféle tisztet? Más főszerkesztő létrehívott-e efféle pozíciót?) Pályája kezdetétől szemet szúró ez a jelensége: ez az újfajta egyetemesség egyik fő oka az első kritikusi értetlenségnek, többször felháborodásnak. Még az a figyelmes esztéta is, aki „egyik legtöbbet ígérő tehetség”nek tartja az akkor induló fiatalok között, úgy véli „végtelen távlatok ábrándja” ejtette rabul, s így „többszöri elolvasás után is követhetetlen”. Más kifejezetten „elképesztő méretű eredetiség bármilyen áron kicsikart illúzióját” látja verseiben, amelyeket „kusza, zavaros bonyolult megfogalmazások, mesterkélten merész metaforák” jellemeznek.2 Jószemű kritikusai fedezik csak fel azt, hogy a költői szemléletnek a fent említett, kiemelt szokatlansága az, amiért befogadása elemi akadályokba ütközik. S ugyanakkor éppen ez az újszerűség lesz Lászlóffy Aladár költészetének, költői értékeinek egyik legfőbb forrása. Legkorábban az akkor szintén még pályakezdő kortárs, Kántor Lajos üdvözli méltányló elismeréssel.3 Mellette szólalnak fel sorra az akkor már neves, idősebb írógeneráció tagjai. Az éles szeméről, vitriolos találatairól közismert ítész: Szőcs István így írja le a fiatal költő versvilágának eredeti, egyedi természetét: „A világnak, a hétköznapi jelenvalóságnak és a mindenségnek egységben való felfogására és kifejezésére törekszik.” Bármilyen kérdésről van szó, „nem akar megnyilatkozni addig semmiről, amíg a szóban forgó dolgot” (egy híd felépítését például) „összefüggésbe nem tudja hozni csillagrendszerek pályájával és szirmok leheletév er.* Véleményének lényegével hangzik egybe több, más, jeles kortárs ítélete. Az „adott helyzet és pillanat kozmikus és történelmi analízisét” emeli ki Székelyjános. „En és a mindenséf’ címet adja eleve összefoglaló elemzésének Földes László, „történelmi polifónia’-mk nevezi a lírai jelenséget a költő-pályatárs: Szilágyi Domokos.5 A legszembetűnőbb költői jellegzetességeket szellemesen sűríti a korabeli görbetükör, a Szilágyi Domokostól származó Lászlóffy Aladár-paródia: A görög elmék még hol se voltak, amikor én. Azelőtt voltam Mozart Farkas Ernőd és Strauss János és paidagogosz Athénben, rövidnadrágos Fiaschkók kísérője, hogy el ne vesszenek a történelemben. 3
