Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

Úr PUNATÁI • 1999 DECEMBER

79

felülvizsgálatát. Ugyanezt tette más eszközzel - és Endresz Györggyel - Magyar Sándor, aki Wilczek Sándorként a Szekszárd melletti Józsefpuszta bérlőjének fia volt, 1929-ben pedig az ő csillagok utáni tájékozódásával tették meg, a híres Justice for Hungary-repülést, amelynek során négy világcsúcsot állítottak föl: átrepülték az óceánt olyan favázas, vászonborítású géppel, amelyet ma egy számítógép okvetlenül repülésre alkalmatlannak tesztelne.

Cleveland Kajdacs lelkész szülöttét, Boda Józsefit akarta meghívni sikeres amerikai doktori vizsgája és middletowni szolgálata után, de ő úgy vélte itthon van tennivalója: Móricz elismeréssel írt pár év múlva népfőiskolájáról, ahova Fodorjózsef, a későbbi költő is járt. Gerenday László, aki szintén lelkész és Szekszárd szülötte volt, itt fejezte be kalandos életét, amelynek során a francia idegenlégióban is szolgált s erről több könyvet is írt. Ugyancsak Cleveland volt a gyönki Linek Lajos festő, grafikus és újságrajzoló utolsó napjainak tanúja. A bátaapáti Rohmann Henrik, az USA-beli Hartfortban 1964-ben és 1969-ben hárfaművészként vezetett mesteriskolát. A szekszárdi Gáti Szabolcs a NASA megbecsült szakembere volt évtizedeken keresztül. Zádor/míBátaszék zeneszerző szülötte, akinek szerte Európában is bemutatták különös műveit, Holywoodban filmzenéket írt, de több városban adták elő hazáját is idéző alkotásait, úgyhogy az 1977-ben Los Angelesben elhunyt művészt az amerikai komponisták lexikona is terjedelmes szócikkel tartja számon. Azt persze nem tudjuk, hogy Babits kedves-humoros fantáziájában, a Mozgófényképben írt sorait - „Ah Amerikába! csak ott túl a tengeren ott van az élet!” - hányán igazolták volna e röpke körültekintés szereplői közül... Az is megválaszolhatatlan kérdés, hogy a bonyhádi Gál Istvánt a jószándékon kívül mi ösztönözhette Magyarország, Anglia és Amerika című művének utolsó simításaira: az előszó tanúsága szerint 1944. december 26-án Budapesten fejezte be a nagy munkát, miközben szorgalmasan ontották a halált a tüzérségi ágyúk és a túlparton embereket lőttek a jég alá.

A képzelet máskor is cserben hagy bennünket. Fogalmunk sincs például arról, hogy Németh Nándor, Dunaföldvár színész szülötte 1913 áprilisában az indiai alkirály udvarában miért és hogyan tartott revütársulatával magyar előadást. Legalább ennyire lehetetlen felidéznünk a Kölesdről elszármazott, de magát dombóvárinak valló Kanitzer Oszkárt, aki Jáva szigetén katonaként szolgált s könyvben adta ki élményeit földije, Koritsánszky Ottó segítségével 1905-ben. A Vasárnapi Újság ismertetésében azt írta: „Tudtunkkal ez az első terjedelmesebb, eredeti magyar útleírás Jáváról.” Hét év múlva ugyanez a lap már Pápua Új-Guineából, tehát újabb földrészről, Óceániából közölt tőle képeket, a szomszédos Új-Zélandra