Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"
Úl PuNATÁT • 1999 DECEMBER 77 Töttős Gábor „SZÁLLNI, DE HOVA? AZ EGÉSZ FÖLD NAGYON KICSI MÁR” Megyénk szülöttei a nagyvilágban Közhelyszerű megállapítás, hogy míg az előző századokban szinte alig-alig terjed túl egy-egy ember élete a vásárjáráson, azaz harminc-negyven kilométeren, a XX. század ebben gyökeres változást hozott. Nemcsak a főváros szívó hatása, hanem már a külföld megélhetésre-kalandra csábító üzenete is elérte az ország közepén fekvő Tolna megyét, megérintette fiait, leányait. Az itt olvasható összeállítás szerény, mozaikszerű képet kíván adni ebből a jelenségből, s kimondott célja inkább az érdekesség, meghökkentés, legkevésbé sem a teljesség. Babits Mihály címül idézett versében, a Téli barlangban a bezártság valóságos és szellemi nyűgén borong 1929-ben, ifjúkori életérzését, a Messze, messze... olthatatlan fájdalmát sugallja: „S tán jobb volna, kedvesem, / nem is lakni sehol sem, / szállni földön és vizen, / csavarogni világba...” Jelképesnek érezhetjük, hogy első összekuporgatott pénzén Itáliába szökött, de utolsó külföldi útja is e félszigetre vitte, Dante nyomába, a San Remo-díj átvételére. Szellemileg, fordításaiban négy földrészt bolyongott be, legbelül azonban - ahogy nagyszabású esszéje is erről tanúskodik - Az európai irodalom története nagy egységének érzete bűvölte el. Babitsnak persze nem kellett kimozdulnia szülővárosából, ha igazi olasz embert akart látni. Giovanni Mattioni az itt működő Országos Selyemtenyésztési Igazgatóság fordítójaként dolgozott a megyeszékhelyen, itt is nősült. Felesége Török Erzsébet, akinek édesanyja azonos azzal a Sass Erzsikével, aki Petőfivel ama híres négyökrös szekéren csillagot választott a borjádi éjszakában, s erről 1918- ban bekövetkezett haláláig többször nyilatkozott is. A helyi reformátusok kedvelt papköltője, Borzsák Endre, az ifjú pár esketője, versben évődött a „török-olasz” házasságon. A szomorú sors úgy hozta, hogy torokgyík, vagy a számos grasszáló gyermekbetegség egyike-másika a Mattioni család több gyermekét nem hagyta felnőni, csupán egy maradt életben: Mattioni Eszter festő- és hímeskőművész, akinek Buenos Airesben és New Yorkban éppúgy van képe, mint Franciaországban, Svájcban és Svédországban, de ettől még szekszárdi állandó kiállítását alig látogatják... Dél-Amerika? Buenos Aires? Ott sem egyedüli emlék Mattioni Eszteré. A szülőházától kőhajításnyira lévő Apát (Dózsa György) utcai villában született az a
