Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Simon Weil: A természetfeletti megismerése (részlet)
Úr Dunatá; • 1999 december 43 A várakozás a cselekvésben levő gondolat passzivitása. A várakozás az idő átalakítása örökkévalósággá. »A várakozásban fogják meghozni gyümölcseiket.« (...) A hit misztériumai úgy használhatók és csakugyan úgy használatosak, mint ahogy a marxista dialektikát használta Lenin (e két esetben az ellentmondás, mint a tévedés logikai kritériumának kiküszöböléséről van szó), hogy teljesen leigázzák a lelkeket az anatéma ügyes kezelése folytán. A választottak, akik éppúgy irtóznak a lélek lázadásától, mint a szolgaságtól, a kontempláció, a szemlélődés segítségével a hit misztériumából ko-an-okat alkotnak. De másban rejlik titkuk. Abban, hogy két értelem van. Van egy természetfeletti értelem. Ez a tudás, a gnózis, amelynek Krisztus volt a kulcsa, az igazság tudása, amelynek fuvallatát az Atya küldte. Ami a természetes értelem számára ellentmondás, az nem az a természetfeletti számára, de ez utóbbi csak a másik értelem kifejezésmódjával rendelkezik. (...) A matematika érzékelteti számunkra ezt a hierarchiát. Ebben rejlik a pitagoreizmus, a platonizmus és az őskereszténység alapvető tana, a Szentháromság; Krisztus egy személybeni kettős természetének, a jó és a rossz egységének és kettősségének, az átlényegülésnek a forrása, mindezek megőrizve, gondolhatnánk, a Szentlélek szinte csodás oltalma által. A hit misztériumaira vonatkoztatott természetes értelem eretnekséghez vezet. A hit misztériumai, ha elválasztjuk őket minden értelemtől, nem lesznek többé misztériumok, hanem képtelenségek. De a természetfeletti értelem csak Isten természetfeletti szeretetétől lángoló lelkekben van meg. Krisztus és Prométheusz tüzet hozni jöttek a világra. Szentjános tudta, hogy van egy természetfeletti értelem, hiszen azt írta, hogy csak a Kereszt révén hatolhatunk Isten bölcsességének titkaiba. Odin is megismerte a rúnák természetfeletti bölcsességét, amit, miközben a fán éhesen és szomjasan, lándzsától átdöfött mellel függött, felajánlottak neki... A misztérium fogalma jogos, amikor az értelem leglogikusabb és legszigorúbb használata zsákutcába vezet, ellentmondásba, amit nem tud az ember elkerülni, abban az értelemben, hogy egy szó eltörlése a másikat értelmetlenné teszi, és egy szó használata szükségképpen egy másiknak a használatát kényszeríti ránk. Akkor a misztérium fogalma, mintegy emelőként átteszi a gondolatot a zsákutca oldaláról a másikra, a kinyithatatlan ajtó oldaláról a másik oldalra, az értelem vilá-
