Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - José Ortega Y Gasset: A tömegek lázadása (részlet)
Út Dunatát • 1999 december 39 is jól tudja a fogalom, hogy se ez a dolog nem szükségszerűen A, se az a másik nem feltétlenül B. Tulajdonképpen a fogalom egy kicsit mást gondol, mint amit mond, s épp e kettősségben rejlik az irónia. Igazából ezt gondolja: a legkomolyabban véve, tudom, hogy ez a dolog nem A, s a másik sem A; de ha A-nak illetve A-nek tekintem őket, meg tudok egyezni önmagámmal, hogy milyen vitális magatartást tanúsítsak mindkettő iránt. A görögöket bizonyára bosszantotta volna a rációnak efféle ismeretelméleti felfogása. Tudniillik azt hitték, hogy a rációban a fogalomban magát a valóságot ragadják meg. Mi ellenben úgy hisszük, hogy a ráció és a fogalom olyan szükséges belső eszköz amelynek használatával az ember tisztázni tudja saját helyzetét abban a végtelen és roppant bonyolult valóságban, amit az élet jelent. Az élet küzdelem a dolgokkal, hogy fenn tudjon maradni közöttük. A fogalom olyan haditerv, amelyet azért dolgozunk ki magunknak, hogy kivédhessük a támadásokat. így ha bármelyik fogalom végső lényegét jól megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy az semmit sem árul el magáról a dologról, hanem csak azt összegzi, hogy mit tehet vele, vagy mit szenvedhet el tőle az ember. Ha nem tévedek, még senki sem fogalmazta meg eddig a fogalmaknak ezt a taxatív felfogását, miszerint minden fogalom tartalma mindig vitális, tehát mindig egy-egy lehetséges emberi cselekvés vagy szenvedés; pedig véleményem szerint ez a filozófia Kanttal kezdődő szakaszának kikerülhetetlen következménye. így ha ennek fényében tekintjük át a Kant előtti teljes filozófiatörténetet, úgy találjuk, hogy lényegében minden filozófus ugyanezt állította. Nos, a filozófia minden felfedezése tulajdonképpen egyfajta „fel-fedés” s valami mélyen lévő dolog feltárása. De ez a bevezetés nincs arányban a mostani mondandómmal, ami nagyon is távol esik a filozófiai problémáktól. Egyszerűen csak azt akartam mondani, hogy jelenleg semmi más nem történik a világban - mármint a történelmi világban -, mint az, hogy Európa; mely háromszáz éven át uralkodott a világban, elbizonytalanodott, hogy most uralkodik-e, és hogy uralkodni fog-e a jövőben. Nem kétséges, hogy még a legjobb esetben is túlzásnak tekintendő, ha egy ilyen egyszerű képletbe szorítja bele az ember a mai, végtelenül sokrétű történelmi valóságot, ezért kellett előbb arra emlékeztetnem, hogy a gondolkodás - akarjuk, nem akarjuk - túlzás. Aki nem akar túlozni, annak hallgatnia kell; sőt: ki kell kapcsolnia az értelmét, s keresnie kell a módját, hogyan hülyülhet el. Én valóban azt hiszem, hogy most ténylegesen a fent említett jelenség játszódik le világszerte, s minden más annak következménye, feltétele, tünete vagy kiszínezése.
