Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Martin Heidegger: Mi a metafizika? (részlet)
34 Martin Heidegger • Mi a metafizika? (részlet) A Semmit illető kérdés önmagunkat, tehát a kérdezőket is kérdés tárgyává teszi. Ez metafizikai kérdés. Az emberi valóság nem tarthatja fenn viszonyát a létezővel, ha nem marad bent a Semmiben. A létező túllépése az emberi valóság lényegében történik meg. Ámde ez a túllépés maga a metafizika. Ez azt is magában foglalja, hogy a metafizika komponálja, (más elemekkel együtt alkotja) az „ember természetét”. A metafizika nem az iskolai bölcselet szaktudománya, sem pedig fantasztikus különcségek küzdőtere - a metafizika az alapesemény, amely az emberi valóságot, amelynek alapja, emberi valóságként történteti. Minthogy a metafizika igazsága ebben a feneketlen mélységben nyugszik, közvetlen szomszédja a lehetőség, mely szakadatlanul a legmélyebb tévedéssel leselkedik rá. Ezért nem ér fel semmiféle tudomány szigora a metafizika komolyságával. És ennélfogva a bölcseletet más mértékkel kell mérni, mint a tudomány eszméjét. Ha, amint imént kifejtettük, egy csapással a Semmi kérdését is felvetettük, akkor nem kívülről fogtuk fel a metafizikát. És nem is „helyeztük magunkat át” a metafizikába. Hiszen nem is helyezhetnők magunkat át oda, mert attól fogva és azáltal, hogy vagyunk, már mindig benne is vagyunk: cpvaei yáp, ó (p£Ae, eveaxi xn; cptAo ooipiaxfj xoü ávöpót; őtavoia; (Plato: „Phaedra”) Abból a tényből, hogy az ember létezik, következik, hogy létezik a „filozofálás”. A bölcselet - amit annak nevezünk - csak a metafizika útnak indítása, amely által az magához és kifejtett témáihoz hozzáfér. És a bölcselet csak azzal indul el, hogy saját létezésemet határozott módon az összességében vett emberi valóság alapvető lehetőségei közé beiktatom. E beiktatásnál ez a döntő: először, hogy a létezőt egészében beengedjük; azután hogy szabadjára engedjük magunkat a Semmiben, azaz felszabadítsuk magunkat a bálványképek uralma alól, amelyeket mindnyájan magunkban hordunk és amelyeknek közeléből mégis mindenki menekülni szeretne; végül, hogy átengedjük magunkat a függőben lévő állapot kilengéseinek, hogy szakadatlanul visszavezessenek bennünket a metafizika alapvető kérdésére, arra, amelyet maga a Semmi kínoz ki belőlünk: Végeredményben miért van inkább a létező, mint semmi? (Occidental Press)
