Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - Sigmund Freud: Rossz közérzet a kultúrában (részlet)

28

Sigmund Freud • Rossz közérzet a kultúrában (részlet)

tos és kíméletes lenne, egyébként is, e nélkül az előírás nélkül is kész volnék hasonló módon viszonozni. Nos, ha ez a nagyszerű parancsolat úgy hangoznék: szeresd felebarátodat, ahogy a felebarátod téged szeret, akkor nem tiltakoznék. Van egy második parancsolat is, ami számomra még felfoghatatlanabb, és még hevesebb ellenállást vált ki belőlem. Éspedig: „Szeresd ellenségeidet!” Ha jól megfontolom, nincs igazam, hogy ezt mint egy még hatásosabb elvárást utasítsam vissza. Alapjában véve ugyanaz.

Most azt vélem, hogy méltóságteljes hangon a következő intelmet hallom: éppen azért, mert a felebarát nem szeretetre méltó, és inkább az ellenséged, azért kell hogy szeresd, mint önmagadat. Úgy fogom fel ezután, hogy ez azonos eset, mint a „Credo, quia absurdum”. (Hiszem, mert képtelenség.)

Mármost nagyon valószínű, hogy a felebarát, ha felszólítják, hogy engem úgy szeressen, mint saját magát, ugyanúgy fog válaszolni, mint én, és engem is azonos indokokkal utasít majd el. Remélem, hogy nem ugyanazzal a tárgyilagos igazsággal, de ugyanazt gondolja majd ő is. Mindamellett az emberek viselkedésében adódnak különbségek, amelyeket az etika - feltételhez kötöttségük félretételével - mint „jót” és „rosszat” klasszifikál. Amíg ezeket a tagadhatatlan különbségeket nem helyezik hatályon kívül, a magas etikai követelmények megtartása a kulturális igények károsodásával jár, azzal, hogy egyenesen jutalmat tűznek ki a gonoszságért. Nem lehet itt elfelejtenünk, hogy egy eseményre ne emlékezzünk, amely a francia nemzetgyűlésben fordult elő, midőn a halálbüntetésről tárgyaltak; egy szónok szenvedélyesen síkraszállt eltörléséért, és viharos tetszést aratott, míg egy hang a teremből közbe nem kiáltott: „Que messieurs les assassins commencent!” (Kezdjék a gyilkos urak!)

Mind e mögött az a szívesen letagadott valóságrészlet áll, hogy az ember nem gyengéd, szeretetre méltó lény, aki csak akkor szánja rá magát arra, hogy védekezzék, ha megtámadják, hanem ösztönös adottságaihoz az agresszív hajlam óriási részvételét is számításba veheti. Ennélfogva a felebarát számára nemcsak lehetséges segítőtárs és szexuális tárgy, hanem kísértés is, hogy agresszióját kielégítse rajta, hogy munkaerejét kárpótlás nélkül kihasználja, hogy beleegyezése nélkül szexuálisan igénybe vegye, hogy vagyona birtokába lépjen, hogy megalázza, fájdalmat okozzon neki, kínozza és megölje. Homo homini lupus. (Az ember az embernek farkasa.) Ki rendelkezik azzal a bátorsággal, hogy az élet és a történelem minden tapasztalata után ezt a megállapítást kétségbe vonja? Ez a kegyetlen agresszió rendszerint provokációra vár, vagy egy másik szándék szolgálatába áll, melynek célja szelídebb eszközökkel is elérhető lett volna. Kedvező körülmények