Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - Voigt Vilmos: Vannak-e "leg"-ek a XX. századról?

14

Út Dunatái ■ 1999 december

csak eltér egymástól. Nem tudom megítélni azt sem, mely bankok és milyen pénzemberek váltak valóban mecénásai a kultúrának, kik azok, alak csak hirdetik ezt magukról. Ám azt mindannyian érezzük, nagy a különbség az egyes emberek és közösségek között.

Ha úgy gondoljuk, csak a mi századunkat jellemzi ez az amorf, kaotikus, komplex jelleg - tévednénk. Mindig is bonyolult volt a történelem. Századunk legjellemzőbb sajátossága ez - de minden században ugyanígy volt.

Mit említhetünk a XX. század „legnagyobb jelentőségű vívmányának”? Ha a történelmet úgy fogjuk fel, ahogy ezt fentebb jeleztem: „vívmányként” nyilván a minél pusztítóbb fegyvereket kell megnevezni. És, ne is tagadjuk, ide tartozik az űrkutatás, még az olyan látványos (és remélem, katonai célokra felhasználhatatlan) tetteivel is, mint a Hold-utazás, vagy a bolygókra küldött űrhajók sokasága. Tisztelet az áldozatoknak, ide értve nemcsak az értelmetlenül elpusztult amerikai történelem-tanárnőt is. Spekulálhatunk ugyan azon, hogy a sok-sok mára kerengő ócskavassá vált gépezet, az ezek létrehozásához felhasznált milliárdok sokasága, a gigantikus környezetszennyezés megérte-e?

Ezen kívül a közvélemény két területen hall „egetverő” eredményekről - a tágan értelmezett biológia és az ugyancsak tágan értelmezett informatika körében. Mindkettő nem csak a nagy társadalmak, hanem az egyének életét is befolyásolja.

Noha érdekel e kérdéskör, a modern biológiához egyáltalán nem értek. Tudok az antibiotikumokról, a szervátültetésről, a mikroműtétekről, a génmanipulációról, a klónozásról. Mára szinte nem is tudjuk, mit eszünk, milyen mellékhatása van gyógyszereinknek, hol kaphatunk olyan fertőzést, amire nem is gondolnánk - még akkor is, ha a Föld lakosságának többszörösét kipusztítható biológiai fegyverek közül eddig csak keveset vetettek be. Háborúkban és békékben egyaránt, hogy megint csak utaljak évszázadunk őrült dialektikájára. Nemcsak a tokiói metróban gyilkolásra használt mérges gáz, hanem a mindannyiunk fogaiba adagolt amalgám, vagy a rákkeltő fájdalomcsillapítók szörnyű világ mindennapi valóságuk. Itt is nagy felfedezések követik egymást, nem egy körülünk valódi „vívmány”. Ám mindegyiket jóra használjuk? Egyáltalán használjuk ezeket? Jó-e a tojás, a margarin, a csokoládé, a vörösbor? Mára dubiózus és ideiglenes feleletet adhatunk e kérdésekre.

Persze, a tágan értelmezett biológia mindig is kétarcú dolog volt. A Contergan és a gén-manipuláció előtt született torz csecsemőket hegyfokról hajigáiták a mélybe. A szemüveg előtti korban egy idő múlva nem lehetett olvasni. Sőt, a kőkorszaki agyműtéteket (trepanáció) is túl lehetett élni. Ám régen, aki nem akarta