Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Vida Gábor: Nőni vagy nem nőni - ez itt a kérdés
12 Úí PUNATÁI • 1999 DECEMBER adaptálódtunk, melyhez hasonlót aligha találnánk. Emellett az űrutaztatás milliárdos létszámban szintén megoldhatatlan. Mi hát a jó kérdés? Egyáltalán ki és melyik tudományterületről adná fel ezt a kérdést? A biológia a molekuláris szinttel van elfoglalva. A földi bioszféra minket is éltető szerkezetével, annak működésével alig néhány kutató foglalkozik. Az emberi genom böngészése, a nukleinsavak nyelvén írt genetikai programok leolvasása, genetikai manipulációk eredményeinek szabadalmaztatása jelentik a „frontvonalat”. Ideje lenne már megfogalmazni azt a kérdést, melynek megválaszolásától remélhetnénk az emberiség egészének boldogulását: Hogyan lehetfenntartható módon gazdálkodni itt a Földön, hogy közben az országok közötti és országokon belüli egyenlőtlenség tűrhető határok közé szoruljon? S ha ez megoldható egyáltalán, boldogok leszünk-e ezáltal, vagy szükségünk van a másoknál különb állapot tudatára? Igaz ugyan, hogy a fenntartható gazdálkodást egyenlő emberekkel egyszer jóval korábban már tudtuk. A vadászó-gyűjtögető ember korában ez volt a helyzet. De ide már nem mehetünk vissza. 6 milliárd embernek ehhez legalább ezer prehisztorikus állapotú Földre lenne szüksége. Mostani létszámmal, és mostani földi viszonyokkal, lokális és globális gondjainkkal terhelten mit kell tennünk a jövőnk érdekében. Elég-e az, hogy ki-ki teszi a maga dolgát; küzdve küzdünk és bízva bízunk? Gyaníthatjuk, hogy ilyen kérdések megválaszolására a diszciplínákra szabdalt társadalom-vagy természettudomány nincs felkészülve, s az sem biztos, hogy a tudomány minden szempontból jól teszi a dolgát. Mi több, valószínű, hogy a megoldáshoz többre is szükségünk lenne. Arra, hogy megtaláljuk és elfogadjuk igazi helyünket és szerepünket e földi világban.
