Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Vida Gábor: Nőni vagy nem nőni - ez itt a kérdés
10 Út Dunatát • 1999 december Afrikában 0,2 százalékkal csökkent. A példákat lehetne tovább sorolni szinte vég nélkül. Egy átlagos amerikai polgár naponta 5 m3 vizet használ fel, míg egy átlag afrikai (beleértve a gazdag délafrikaiakat is) csupán fél köbmétert, de a világ vízhiányos régióiban élő százmillióknak^) csak annyi víz jut a napi főzésre, ivásra, mosásra, tisztálkodásra, mint amennyi egyetlen WC öblítés a „fejlett” országokban. Egy elgondolkodtató szellemes mondás szerint a tudomány sok mindent meg tud oldani, csupán egyet nem: hogy mindenki jobban éljen mint a szomszédja. Valóban az emberek elégedettsége mindig viszonylagos. A fokozódó életszínvonalbeli kontraszt egyre nagyobb elégedetlenséget szül. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján a létszám és anyagbeli növekedés a globalizálódó világunkban az egyenlőtlenség növekedéséhez is vezet (lásd Boda Zs., Liget, 1998/10 p. 86-93). J.B.S. Haldane, kiváló brit biológus (és polihisztor) szerint ugyanezt erősíti az alkalmazott tudomány is. Meddig növekszünk hát? Meddig fokozható még a jóléti kontraszt? A biológiában közismert, hogy a különféle fajok roppant bonyolult kölcsönhatásban szabályozzák egymás létszámát. Hiába nagyobb a szaporulat mindegyik fajban az előző generációhoz képest, a természetes szelekció korlátozza a növekedést, de ugyanez a korlát egyben a fajok alkalmazkodását, hosszú távú fennmaradását is szolgálja. Az állandósult létszám azonban egy hosszú társulás-szervező folyamat, az úgynevezett szukcesszió során formálódik. Kezdetben a fajok között éles harc folyik a fennmaradás lehetőségeinek biztosításáért, majd ebből egyre inkább a források megosztása és az együttműködés alakul ki. Az első szakaszban a növekedés minél gyorsabb üteme vezet sikerre, később a növekedés leállításának képessége és a fajok fenntartható, hatékony „gazdálkodása” az, amit a természetes szelekció előnyben részesít. Az intenzív növekedés csak valami bolygatás utáni, rövid ideig tartó átmeneti jelenség. Az ember rendkívüli szellemi képességeivel igyekszik kivonni magát e biológiai törvények alól. Ennek az eredménye a földi népességrobbanás (és ezzel együtt a többi élőlény pusztulása). A biológia szintén ismer példát az átmeneti gyors növekedésre. A must erjedése az egyik. Az élesztősejtek számára a cukros lé ideális tápanyag. Kezdetben szinte kimeríthetetlennek látszik. Felhasználása során az élesztő a cukrot alkohollá és szén-dioxiddá alakítja. Ahogy az élesztősejtek szaporodnak, egyre több alkohol keletkezik, s végül a sejtek saját „szennyükbe” pusztulnak bele. A másik gyakran idézett példa az alaszkai rénszarvasok esete. Egy nagyobb, távoli szigetre kitelepített néhány állat 5-6 év alatt ragadozók hiányában úgy elsza-
