Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Műmelléklet: Kántor József munkái
Műközelben 79 Képtár vezetője, magába szívta a művészi igényesség, a művesség szeretetét, és mint a bajai vizuális képzőművészeti iskola tanára új utakat keresett, a művészeti kifejezés új lehetőségeit feszegette, amelyre a múlt, a gyerekkor a székelyföldi emlékeit felépítette. Ilyen értelemben nevezhetjük egyszerre jellegzetesen erdélyinek, és egyben európainak, mert az európai Iáhívásokra erdélyi emocionális töltettel válaszol és formanyelve rokon a legelvontabb nyugati piktorokéval is. Lobbanékony látására jellemzők a határmellett átélt élményei, a jugoszláviai háborúra való reagálása, hisz a Baja környékére becsapódó aknák hangja benne és alkotásaiban szintén az erdélyi hangulatot, sorsszerűséget váltja ki. Kántor esetében maga a lendület, a dinamika sodró ereje jelenti a katarzist, a tisztító erőt, a felemelően tisztító gondolatot. Mintha egy forgószélszerű lendület minket is felragadva, sodorna a nyilak forgatagában, mintha aktívan új utakat, új lehetőségeket keresnénk a nyilak eligazító, irányt mutató lehetőségein keresztül. Mintha új formák születnének és halnának el, mintha a disszonancia és harmónia ötvöződne egy lapon belül, mintha a romantikusan rohanó felületeket tiszta ésszel rendezték volna, a csaknem visítóan figyelmeztető jelek. Szinte zenei ritmusokat érzünk a formákon keresztül, melyben a közel álló színek tört harmóniái ugyanúgy jelen vannak, mint a székelyföldi szövések erőteljesen drámai fekete, vörös színdinamikái, sodró sorsszerű foltjai. Az erőteljesen kihasított motívumok, az egymásnak feleselő formák, a felénk áramló dinamika az erdélyi múlt szeretete a nagy európai körforgásba való bekapcsolódási vágy nemessége adja meg Kántor József munkáinak azt az erőt, mely minket is örömmel, életerővel, az ember s a művészet szeretetével tölt el.
