Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
Bakk— Horváth-Salat • A 2000. év küszöbén... 57 belül kellene a lehető legtöbbet teljesítenie. Nem hivatkozhatna a törvények fogyatékosságaira, és nem odázhatná el az elvégzendő teendőket azon a címen, hogy amíg el nem érjük a törvényes keretek érdekeink - pontosabban várakozásaink - szerint való alakulását, addig nem érdemes semmihez hozzákezdeni. Az ekképpen felfogott társadalomszervezésre megannyi, többségükben közel tíz év óta halogatott-kerülgetett feladat felelőssége hárulna. Számba kellene venni mindenekelőtt a közösségi prioritásokat, és az azonosított legsürgősebb tennivalókra a megfelelően felkészült szakértők bevonásával kellene szert keríteni. Tiszta vizet kellene önteni végre a pohárba a sokat vitatott autonómiakérdéssel kapcsolatosan. Megegyezésre kellene jutni arra nézvést, hogy az etnikai alapú autonómiának szakmai értelemben mi a tartalma, milyen intézményi kompromisszumokat kell magában foglalnia a létező településföldrajzi és egyéb - társadalomtudományiig vizsgálandó - adottságok mellett, hogy milyen törvénykezésbeli, intézményes, pénzügyi vagy humán erőforrásokkal kapcsolatos feltételei és konzekvenciái vannak szorgalmazásának. E feltételek ismerete alapján egyszerűsödne a politikai érdekképviselet dolga, mivel egyértelműen különbséget lehetne tenni a rövid, közép- illetve hosszú távú célok között, és áttekinthetőbb viszonyrendszerben lehetne keresni a továbbiakban a választ arra a bonyolult kérdésre, hogy miképpen célozható meg a tisztán politikai kompromisszum úgy, hogy az egyrészt ne jelentse az igény legitimitásának s a megoldás életképességének a megkérdőjelezését, másrészt pedig ne váljék az RMDSZ román megítélésének állandó és kizárólagos szempontjává. Hasonló módszerrel kellene kilendíteni az önálló állami magyar egyetem ügyét is a kátyúból. Az erdélyihez hasonló körülmények között szerzett tapasztalatokkal fölvértezett külföldi szakértők bevonásával el kellene készíteni végre az intézmény legapróbb részletekig elmenő tervezetét. Ennek alapján kellene mérlegelni azután a kivitelezés esélyeit és feltételeit, a gyakorlatba ültetés alternatíváit és ütemtervét hozzáigazítván a megkerülhetetlen adottságokhoz, újragondolni a politikai stratégiát. Mind az autonómia, mind az egyetem vonatkozásában nyilvánvaló, hogy a politikai kényszerpályán sodródó érdekképviselet jelenlegi szerkezete mellett a kérdések ilyen szempontú kezelésére alkalmatlan, és hogy az ilyen irányú próbálkozások voltaképpen a szervezet érdekeivel tűnnek ellentéteseknek. A politikai program társadalmi-szakértői alátámasztásán, illetve felülbírálásán túl a társadalomszervezésre sürgős feladatok várnának, akár a régiófejlesztésre, a kis- és középvállalkozások további megsegítésére, akár egy korszerű értelem
