Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
Bakk-Horváth-Salat • A 2000. Év küszöbén... 55 A romániai magyar kisebbségi társadalom szellemi megújulásának és a politikai zsákutcából való kijutásának a lehetőségeit latolgatva elkerülhetetlennek látszik következésképpen annak az elismerése, hogy alapvetően más stratégiára van szüksége a kisebbségi politikának és érdekképviseletnek, mint az attól gyökeresen eltérő prioritásokat fölmutató társadalomszervezésnek, és hogy a kettőhöz nagyon is különböző kompetenciák és szakértelem szükségeltetnek. A társadalomszervezésnek a politikai érdekképviseletről való leválasztása megannyi pozícióhoz fűződő érdeket sértene ugyan, de jövőbe mutató előnyei volnának. Fölszabadítaná mindenekelőtt a politikai érdekképviselet bonyolult feladatát ellátó politikusokat attól, hogy az elszámoltatás pillanatában a társadalomszervezés elvégezetlen feladatait kérjék tőlük számon, és hogy a politikai viták tárgyszerűségét, a stratégiai opciók világos, egyértelmű végiggondolását a mindennapi teendők tegyék lehetetlenné. A politikai érdekképviseletnek, abban a bonyolult közegben, amelyben el kell látnia a feladatát, sajátos autonómiára, szabadságfokra van szüksége, a politikai játszmák íratlan szabályainak megfelelően. A politika célja végső soron egy jövőkép, egy politikai program megvalósítása, annak mikéntje pedig nagymértékben a környezet kiszámíthatatlan kihívásaitól, az azokra adott válaszoktól függ. S noha a kisebbségi társadalom sorsa hosszú távon egyértelműen a program valóraváltásának a függvénye, a közösség mindennapjai nem lehetnek kiszolgáltatva a politikai küzdelem alkuhelyzeteinek, az átmeneti sikertelenségeknek és a választási verseny által kilcényszerített kompromisszumoknak, különösképpen egy konszolidálatlan és befolyásos belső ellenségekkel viaskodó demokrácia esetében. A társadalomszervezés feladataitól függetlenített kisebbségpolitikának nagyobb esélye van arra, hogy szembenézzen a romániai magyar kisebbség előtt tornyosuló sorskérdésekkel, anélkül, hogy ez a kisebbségi társadalom politikai megosztását, az egység feláldozását jelentené szükségszerűen. Nagyobb szabadsággal gondolhatná végig például a sokak által sürgetett - radikálisabb - politikai alternatívák konzekvenciáit, és ennek alapján egyértelműbbé fogalmazhatná az alapvető opciókat, amelyeket minden körülmények között, minden fontosabb döntésnél figyelembe kell venni. Eldőlhetne például az az alapvető kérdés, hogy a román demokrácia konszolidálása olyan - reális - cél-e, amelynek minden további programot-stratégiát alá kell rendelni, vagy ellenkezőleg, léteznek ennél fontosabb szempontok, esetleg más alternatívák is. Ennek az opciónak az alapján el lehetne végezni továbbá a program felülbírálását és annak hozzáigazítását a romániai adottságokhoz. A program célkitűzéseinek szakaszolása a rövid, közép- és
