Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
Bakk-Horváth-Salat ■ A 2000. Év küszöbén... 53 lentmond mind a román alkotmánynak, mind az érvényes európai dokumentumoknak és demokratikus gyakorlatnak. További súlyos következménye az egyetemügy körüli manipulációnak, hogy a kérdés valódi lényegéről áthelyeződött a vita a román nyelv védelmére, a magyarok román nyelvtudásának állítólagos elégtelenségére, a Székelyföld újbóli „problematizálására”. Mindez társadalmi feszültségeket szított és tartósított, ébren tartotta a magyarság, különösen a Székelyföld, mint potenciális válsággóc képzetét, olyan reakciók és ellenreakciók sorát indította el, amelyek tovább mérgezik a román-magyar viszonyt. Az egyetemvitának ezek a fejleményei mindennél jobban rávilágítottak a posztkommunista nemzetfogalom súlyos zavaraira és a többségi demokrácia korlátáira. c) Azok a tekintélyes román értelmiségiek, akik határozottan kiálltak az önálló állami magyar egyetem gondolata mellett, nemcsak elvi támogatást nyújtottak az ügynek, hanem egyúttal cáfolták azokat a rosszhiszemű, hamis érveket is, amelyekre az egész manipuláció épült. Mindent összevetve az egyetem körüli vita rávilágított arra, hogy az elmúlt két és fél év során az RMDSZ kénytelen volt - vállalt politikai szerepéből eredően - számára szüntelenül előnytelen helyzetben folytatni a maga sokszor következetlen, olykor áttekinthetetlen alkuját a román politikai elittel. A választott nézőpont szerint egyaránt kijelenthető, hogy a Szövetség minden sikertelenségéért vezetőit terheli a felelősség - ezért, ahogy egyesek hangoztatják, ki kell cserélni az egész garnitúrát -, illetőleg, hogy minden felelősség a román politikai elitre hárul. Akár egyik, akár másik oldalon keres bűnbakot, ez az ellentétes irányú, de azonos lényegű megítélés azért veszélyes, mert olyan politikai manicheizmust képvisel, amely az egyik oldalon voluntarizmushoz, a másikon defetizmushoz vezet. E rossz alternatívák helyett az RMDSZ-nek úgy kell újrafogalmaznia a politikai cselekvés céljait, megtalálnia kivitelezésük eszközeit, hogy ne legyen rabja sem annak az illúziónak, hogy bármit elérhet (tehát mindent megpróbálhat), de ne is kényszerüljön állandóan arra hivatkozni, hogy nem tehetett többet. E politikai cselekvés változatlan axiómája, hogy az RMDSZ a román politika színterén próbálja teljesíteni küldetését. Az eddigieknél nagyobb mértékben kell azonban építenie kapcsolatait olyan európai pártokkal és szervezetekkel, amelyek visszaigazolják politikai követeléseinek jogosságát a román politikai elit felé. Ugyanezt várhatja a magyar kormánytól és politikai pártoktól is, azzal a kiegészítéssel, hogy irányukban legalább akkora erővel kell képviselnie a közvetítő szerepét is, s ezzel az egész román társadalom előtt nyilvánvalóvá tennie, hogy a ma
