Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Hermann Zoltán: "És a melly világot álmaikban látnak..."

Hermann Zoltán • „És a melly világot álmaikban látnak..’21

teremtési gyalázatos pára! / Illyeí mersz te fenni világnak csúfjára?” (61.)). A fonikus szegmensek ismétlődései így voltaképpen szemantikai értelemben sokszorozzák meg a szöveg belső kapcsolódási lehetőségeit, s egyúttal szorosabbá teszik a szószerkezeti egységek összetartozását. Különösen szembeötlő ez azokban az esetekben, amikor az alliterációs és szószegmenseket érintő ismétlődés már a teljes versszakra, vagy versszakok sorozatára is kiterjedhet:

El sem feledte ezt a szerecsen király;

Azért a magyarok védelmére kiáll,

S a tatár császárral, kivel jó barát volt,

Kiengesztelésül illy szavakat váltott:

Kedves jó barátom, ne bántsd e sereget,

Legkisebbet sem fog ez ártani neked [...] (421-426.)

Ha a János vitéz szövegének limitációs rendszere ennyire soktényezős rendszer, akkor ez szükségképpen megnöveli az előre kódolt tagolódási rend megsértésének lehetőségét is. Ám az ismétlődések (ütem-, lexikai-szintaktikai és hangcsoport-ismétlődések) így keletkező gyakorisága szemantikai kapcsolatok sorozatát hozza létre.

Fikciós szövegként közelítve a műhöz arra kell figyelnie az olvasónak, hogy az olvasás aktusában megkonstruált szövegteret (szövegvilágot) milyen állandóan visszatérő szemantikai elemek (intratextuális motívumok) hozzák létre.

Amikor a szöveg nagyobb szüzsés egységei közötti ismétlődéseket kezdjük vizsgálni, akkor az olvasó számára a szöveg makroszerkezeti tagolódását, a fejezetek határvonalait a periodikusan visszatérő záó-motívumsor (nap - hold- csillag) jelöli meg.

I. Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Az ég tetejéről a juhászbojtárra. (1-2.)

II. Az idő akközben haladott sietve,

A patak habjain piroslott az este. (49-50.)

III. A nap akkor már a földet érintette,

Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte... (85-86.)