Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Pardi Anna: Vers (Constanze és ama napok)
Pardi Anna • Vers 15 Pardi Anna CONSTANZE ÉS AMA NAPOK Fekete porral beszórt orvosi tükrök közt hanyatlik Constanze a párnára, nem tud aludni, nem nyughatik, férje megint a Rekviem partitúráját kéri, a szobában fátyol leng, hányásszag, csont és tüll klarinétt rezgésekért vetekszik, hiába vetette hát el az orvossal Mozarttól a Rekviemet, egészségét kímélendőn, ha az az életéért könyörögve a hold fehér porával beszórt arccal megáll megint előtte, az éj közepén, az Éj Királynőjének excentrikus férjeként. Férfi és Nő, Nő és Férfi / Az Isteni létre törekszik, éneklik szakrális stílusban a Varázsfuvola varázsoperában, ám Constanze gyakran nem tud mást, mint veszekedni. De midőn betolul a holdfény a holtak szellemével, s a bolygó szubsztrátuma őt eltehetetleníti, férjét viszont felélénkíti, nyilvánvaló az atomokkal bevetett lelkek taszítódása, avagy vonzódása a Szeretet Mozgástörvényei szerint. A gömb alakú káoszt az emberek lelki tűzgolyói hivatottak rendbe, azaz földi kozmosszá tenni. A létezés egy mindeddig ismeretlen szubsztanciájától függ Ő, a független zeneszerző, a lélek és az anyag közti átmeneti formákat jegyezve fel atomokkal bevetett zenéjében. A Rekviem a halálos ágyak drámai szerelmi zenéje. Az Éj Királynőjének gróf létére Walsegg-Stuppach, a zenemű megrendelője is csupán káosz üdére bókokat volt képes suttogni, feleségét elvesztve. A Rekviem diadalmas, aktivizáló, szent üzenet, nem csupán zene, benne rejtőzik a definiálásnak nem engedő, isteni elem. Mozart, Te Tetted ezt az Emberiséggel. Constanze viszont kiveti a tizedet a mentára, a köményre, a háztartásra és a házibarátokra, hiába sír most a Teremtő és a Teremtmények
