Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Lászlóffy Aladár: Versek (Sziréna-hármas; A híd; Csasztuskák)
Lászlóffy Aladár ■ Versek 7 A HÍD A lét-nemlét közötti felvidék most járható már nekem is feléd. Szeress, anyám! a szálak megfeszülnek, a túlpartig Lánchíd-emlékké gyűlnek. Hívass, anyám! a szálak elszakadnak... A híd helyén kocsi-lelkek haladnak, egy indulás kísértete ha nézi - a túlsó part szellemét megidézi, mint őrangyal az olajnyomaton. Statika, tőke, Széchenyi, atom, Ampere és Darwin, Tordán, Betlehemben, honosítás a világegyetembe? Semmi se volt, de szép volt ez a semmi. Híd - semmi más. Át kellett rajta menni. A kettős part, s a köztük áthidalt ó honnan jön? kié? és merre tart?
/
