Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 3. szám - Lászlóffy Aladár: Versek (Sziréna-hármas; A híd; Csasztuskák)

Lászlóffy Aladár • Versek

5

Lászlóffy Aladár SZIRÉNA-HÁRMAS

Szirénák szirma hull az éjben. Szeressen, aki nem szeret! Tévedésben és szenvedélyben sziámiak az emberek.

A középszeré minden érdem.

Csak MI vagyunk, sosem TE vagy! Védni a tömegembert védem, mert nyersanyagként megmarad.

Kiönt a beöntésük állig.

Ürge pucol a parlagon... Légicsapás. A koponyáig úgysem ér el az ártalom.

A kémcsőtől az ágyúcsőig.

Ahol a gólya csőre tölt.

Csak parittyakő volt a Boeing, s ezer jobb Pisa összedőlt.

Mért hinném el házmestereknek, ha többen összeállnak, és megkaparintható tereknek legközepén náluk a kés,

hogy náluk van az igazság is?

Ha tényleg Ábel volt a jó, s az elején kiderült máris - kit keres még a Fennvaló?