Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Bajner Mária: Valachi Anna: József Jolán, az édes mostoha

82

Úr Dunatái • 1999. iúnius

nyöket. Etus a legnehezebb helyzetekben is józan tudott maradni, és feltalálta magát. Családfenntartóként elvégzett egy mozi-üzemvezetői tanfolyamot, kibérelt és felújított egy mozit, ami vállalkozó szellemét és akaraterejét dicséri. Igaz, ő „csak” egy hagyományos szereppel bíró önfenntartó és önellátó asszony, anya, de semmiképpen sem „modern”, „önérvényesítő”, és „önmegvalósító” nő. Etus egy másik XX. századi nőtípust képvisel, amit az olvasók többsége a század végén is még egész közelről ismer. Azt, hogy melyik típus a jobb, a különb, nem érdemes firtatni.

Valachi Anna sem teszi. Nem tör pálcát senki fölött, ez nem a monográfiaíró feladata. Ellenben mindent megtesz azért, hogy tisztább képet kapjunkjózsefJolánról, akit eddig megvetően lenézett tudomány és közvélekedés egyaránt. Bemutat úgy pozitív, mint negatív értékelést. Informál, következtet, (bár a „nőtípussal” kissé elhamarkodottan), de nem ítélkezik. Az, hogy az „édes mostoha” rejtélye a sorok között marad, a monográfia legnagyobb pozitívuma. Nolite iudicare ut non iudice mini. Ne ítélj, hogy ne ítéltessél.