Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Bajner Mária: Valachi Anna: József Jolán, az édes mostoha
78 Úi Dunatát • 1999. június Bajner Mária VALACHI ANNA: JÓZSEF JOLÁN, AZ ÉDES MOSTOHA A Papirusz Booknál 1998-ban kiadott József Jolán, az édes mostoha címet viselő Valachi Anna nővér-monográfiát a borító-ismertető „irodalmi szenzációdként aposztrofálja. Az önéletrajzon messze túlmutató, hézagpótló olvasmány szerzője három célt tűz ki maga elé: először is megkísérli közelről, és személyiségfejlődésében bemutatni JózsefJolánt, az „önmegvalósító” nőt, majd megpróbál annak öcscse életében és költészetében betöltött ellentmondásos szerepére rávilágítani, legvégül pedig József Jolán írói-újságírói pályájának alakulását nyomon követni. A cím maga is tükrözi azt az ambivalenciát, amelyet az önéletrajz olvasása kivált bennünk. Mindjárt az elején fölmerül a kérdés: édes(anya) helyett volt mostoha, vagy mostohának(anyának) édes? Az önéletrajz írója a legmegfelelőbben jár el: tényeket közöl, szemtanúkat szólaltat meg, előás és összefüggésbe hoz ritkaságszámba menő dokumentumokat, analizál, szintetizál, érvel, ha kell, magyarázatokkal egészíti ki a hiányzó kockákat, de a végső következtetés levonását mégis az olvasóra hagyja. Elegendő hiteles információval a háttérben sem könnyű feloldani a JózsefJolánhoz fűződő ambivalenciát. De nem is ezért íródott a könyv. Jolánon keresztül közelebb kerülünk a hús-vér József Attilához, a kisgyerekhez, a gyenge fizikumú és idegzetű diákhoz, az érzékeny ifjúhoz, a féltékeny fiútestvérhez, a gyámolításra szoruló, időnként komisz felnőtt férfihoz, a rendkívüli tehetségű, megalázott költőhöz, a szánalmas, féktelen szeretőhöz. Mindez kétségkívül hasznos a költő életét kutató, művészetét elemző irodalmároknak. Ami a nem „műértő” közönség számára leginkább érdeklődére tarthat számot, az maga Jolán, a XX. századi nő „önérvényesítési” és „önmegvalósítási” törekvései és lehetőségei. A rövid bevezető után az első rész „Családi körben” a tizenévesen családfenntartóvá vált József Jolánt, mint nővért, anyát, és nőt mutatja be, aki minden kétséget kizáróan tehetséges, és becsvágyó. Tehetsége életének ezen korai szakaszában gyakorlati rafinériájában, kapcsolatteremtő képességében, szívósságában, felszínes tudásának érvényesítésében mutatkozik meg. Ezek a hasznos képességek kiegészülnek a „kor által lehetővé tett női emancipációs törekvésekkel” (7), amelynek feltárására Valachi Anna-József Jolán bemutatása során-vállalkozott. Jolánt bemutatva így fogalmaz: „...ösztönös eltökéltséggel önállósulni vágyó nők közé tartozott, akik ritka tudatossággal és praktikus érzékkel igyekeztek alakítani sorsukat, személyében egy jellegzetesen huszadik századi nőtípus, a mások segítségével
