Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Töttős Gábor: Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt
76 Út Dunatái • 1999. június ségi parancsoknak) nagy része, amelyek nem átiratban, hanem eredetiben maradt fenn, könnyen elkerülheti a címzett alapján kutatók figyelmét, s hogy az adatbevitel alapján sok téves adat került beléjük”. Mindez sajnálatosan tanulságos példa arra, hogy lehet valami teljesből és tökéletesből részlegest, részben használhatót megvalósítani. Szakály Ferenc ennek ellenpéldáját adja a kötethez csatolt személynevek és birtokosok - Szakály Orsolya által készített - mutatójában. Ez a sokak által nem igazán komolyan vett kiegészítés (lenne) a legnagyobb segítség azokban a művekben is, ahol hiányzik. A jelen munka talán minden jövendőbeli feldolgozót meggyőz arról, hogy az időrendben közölt regesztákhoz milyen kitűnő és avatott segítség a számítógépes korszakban könnyebben is elvégezhető kiegészítés, kalauz, amely ráadásul szinte kétség és hiba nélkül jelöli meg a mai azonosított helyneveket is. Ehhez mindössze annyit kell megjegyeznünk, hogy a Tolna megye földrajzi nevei című kötet segítségével olykor más eredményre is lehet jutni, azonban a kétségek megvizsgálása, az eddigi megállapítások kritikája újabb évtizedes kutatómunkára serkenti a kötet hasznosítóit. Valószínűnek tarthatjuk, hogy nem egy esetben éppen ez is volt a célja a levéltári egységeket, forrásokat és szakirodalmat is gondosan megjelölő kiadványnak. Összegezve nyugodtan kijelenthetjük, hogy Szakály Ferenc műve Tolna megye történeti szakirodaimában mérföldkő: nehéz lesz ezután enélkül bárkinek érdemleges munkát felmutatnia erről a korszakról. Szakmai gondosságával, tudósi magatartásával ennél több is: zsinórmérték, amelyhez minden kutatónak illik igazodnia, illik ugyanolyan alázattal kutatnia, gondosan feldolgoznia és - reméljük, a szerző munkásságán esett gáncsoknál kevesebbel - közzétennie a feltárt, feldolgozott anyagot. S még egy, amit érdemes szóvá tennünk. A történeti munkák stílusáról - mivel ilyen a rosszul felfogott bikkfanyelvezet megléte miatt nem szokott lenni - nem nagyon szólhattak dicsérőleg a történeti szakmunkák értékelői. Szakály Ferenc ebben is szerencsés kivétel: nincs egyetlen túlbonyolított, homályos mondata, tárgyszerűségében is változatos, eleven, szellemes és - merjük kimondani - olvasmányos. Ha valaki e kötet után döcögő, csikorgó mondatokat vél felfedezni hasonló témájú szakmunkákban, az nem Szakály hibája, hanem a tudományukra oly büszke elődök szelíd felületessége. Nem kétséges, hogy a szakma számára fel sem fog tűnni ez a különbség, de a jótékonyan így kiszélesedő olvasóközönség némaságában is hálás lehet mindezért. Nem szokás ugyan, de illő megemlékeznünk a könyvet tervező, szedő és tördelő Schubert Grafikai Stúdió munkájáról is. Ezt az embertpróbálóan nehéz sző-
