Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Kajtár István - Nagy Janka Teodóra: Jogi kultúrtörténet vizuális néprajzi forrásai
70 Út Dunatát • 1999. túnius Csak a számbavételkor igazán szembetűnő, milyen nagy számban fordulnak elő jogi vonatkozású ábrázolások a néprajzi tárgyakon. Széles értelemben véve ide tartozik az is, amikor maguk a tárgyak rendelkeznek jogi funkcióval. Ilyenek például a céhes emlékek (a céhbehívó táblák, a céhládák, a céhremekek, stb.), a falusi közigazgatás tárgyai (a bírói bot, a szék, a rováspálcák, a községláda, stb.), a büntetőeszközök (deres, fenyítőlapát, kaloda, pellengér, szégyentábla, akasztófa, stb.). Más esetekben a tárgyak funkcionális (tulajdonjegy, billog) vagy díszítőelemeként (szűrszíjon, ivótülkön, borotvatartón, tükrösön, bokályon, stb.) jelenik meg a jogi szimbólum, ábrázolás. E tárgyi emlékek igen sajátos összetételben maradtak ránk. Mivel a népi jogélet a tárgygyűjtés és gyűjteményszerveződések időszakában nem volt hangsúlyos része a néprajznak, inkább csak azokat gyűjtötték kutatóink, amelyek egyediségük, archaizmusuk, vagy a népélet más területéhez kötődésük miatt tűntek fontosnak számukra - mint például a Bátky Zsigmond által közölt legénycímer, vagy egy Temes megyei falu rováspálcákból álló „községi adókönyvé”. A jogi vonatkozású tárgyi emlékek közül a büntetőeszközöket ismerjük legalaposabban. Ennek oka nemcsak a büntetőhatalom gyakorlásának pontosan körülhatárolt jellege, a téma forrásgazdagsága, hanem az a tény, hogy e területről a századfordulón az európai, elsősorban a német kutatásokhoz kötődően Magyarországon is megjelent egy összegző munka. Szerzője, Vájná Károly az írásos források kiegészítésére „néprajzigyűjtésé' is végzett, s a büntetőjogi szokások leírásával együtt azok tárgyi anyagát is igyekezett közreadni. Az általa közölt tárgyak, eszközök jelentős része azóta megsemmisült, Vájná munkája pedig folytatás nélkül maradt. Részben az ő összegzésére alapozva, részben újabb eredményekkel gazdagítva a kutatást egy 1989-ben Egerben megnyíló kiállítás apropóján Pandula Attila tekintette át a témát. A néprajzi tárgyakon megjelenő jogi vonatkozású ábrázolások közül a változatos formában és tárgyi anyagon előforduló tulajdonjegyek funkcionális szerepét kell kiemelni. A jogi szimbólumok közül a legelterjedtebb a címerábrázolás, amely - mint arra Selmeczi Kovács Attila és Vajkai Aurél is bőséges példát közöl - a legkülönbözőbb változatokban a XIX. század utolsó harmadától mind gyakoribbá válik a népi díszítőművészet szinte minden területén (fafaragás, pásztor-, szűcs- és fazekas munkák, stb.). A címer mellett gyakori a kétfejű sas ábrázolása is (bütykösön, kancsón, tükrösön, pipatartón, lázsiáson, stb.), más hatalmi jelvényekhez hasonlóan (pl. korona, jogar, országalma, zászló). A népi vallásosság tárgyai között is nagyszámú jogtörténeti vonatkozású képi
