Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Kajtár István - Nagy Janka Teodóra: Jogi kultúrtörténet vizuális néprajzi forrásai
68 Út Dunatáí • 1999. túnius Kajtár István - Nagy Janka Teodóra JOGI KULTÚRTÖRTÉNET VIZUÁLIS NÉPRAJZI FORRÁSAI A jogtörténeti vizsgálódások, következtetések ritkán választhatók el a politikatörténettől, és szinte mindig összekapcsolódnak kulturális jelenségekkel is. Az interdiszciplináris jogi kultúrtörténet tehát vizsgálati körébe vonja a tárgyiasult jogi világot és a reáliákban megtestesült hatalmat, figyelme kiterjed a jog és a hatalom jelképeire, viselkedéskultúrájára és természetesen irodalmi teljesítményeire: szent szövegeire és profán firkáim anyaira is. A források között joggal tarthatjuk számon a néprajzhoz tartozókat is, hiszen a német jogtörténeti iskola legnevesebb képviselői, mint például Savigny, Puchta, munkáikban mindvégig kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak a szokásjog körében elhelyezett, a népi kultúra egyes megnyilvánulásaiban - a népmesékben, a közmondásokban, az énekekben, stb. - jelenlévő népi jognak. Ennek szellemében gyűjti össze Jacob Grimm a jogi régiségeket, s vállalkozik a jogi néprajzot az összehasonlító jogtudomány részének tekintő Kohler az európai népek jogi szokásainak egybevetésére, a párhuzamok feltárására. A német nyelvterületen a gyökereiben is erősen a jogtörténethez kötődő jogi néprajzban az indíttatás közösségén túl a források értékelésére tekintettel két irányzattá formálódó szemléletmód különül el. Az élő jogi népszokások gyűjtése mellett különösen a kezdeti időszakban hangsúlyos az elsősorban az írott és vizuális forrásokra alapozó kutatás, mely utóbbi a későbbiekben mindinkább a Rechtsarchäologie fogalmához kötődik. Magát a fogalmat Kari von Amira használja először 1913-ban megjelent munkájában, majd az osztrák Balt és a német Schwerin részletezi. A vizuális információkat (pl. régészeti leleteket vagy képi ábrázolásokat) egy írásos forráshiányos időszakban a jogtörténeti kutatásokhoz segítségül hívó irányzat alapját a Szásztükör-iniciálék jelentik. A XIII. század első negyedének magánjogi feljegyzésgyűjteménye azzal tesz szert európai jelentőségre, hogy szövegeit illusztrációkkal látták el. Amira ezen iniciálékat és a hozzájuk tartozó szövegeket kutatva alapozza meg ma a müncheni egyetem Leopold Wenger Intézetében található hatalmas gyűjteményét. A nem jogi vonatkozású képi anyaghoz bizonyos jogi relevanciát társító kutatást Hans Fehr folytatja. Általános jogtörténeti forrásként kezelve a képeket elsőként kezdi meg a jog fejlődéstörténetére vonatkozó időbeli és tematikus ke-
