Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Gilbert Edit: Egy utazás emlékére

Gilbert Edit • Egy utazás emlékére

67

izgalmas fikciót hoz létre: mintha ide futna be a kontinens összes vonata, s vinné szét az éltető véráramot egy hatalmas vérrendszerbe. Ez a valószínűtlen, kedves játék a szöveg énjét nem a hiány sóvárgó fájdalmával tölti el és nem saját helyzetének kontrasztjára emlékezteti. A vendéglátó ház percegő hangon, ütemeltolódással, váratlan kihagyásokkal és felgyorsulásokkal sorra megszólaló zenélőórái azt a nyelvet testesítik meg, amelyen „minden őrlő hiány és minden megálmodott teljesség szavakba foglalható.” Egymásra talál bennük a kettéhasadt én is. „S oly tökéletesen illeszkednek egymáshoz, mint a töltött fegyver az üres szívhez”, mondja a szöveg utolsó mondatában a hirtelen támadt nyelv hiányainak és teljességeinek egymásba kapaszkodásáról. A pusztító átlényegülés, a kétségbeesett önkiteljesítő gesztus esélye fennmarad, sugallják a tragikus sorsú író esszéi. Kötete e szépséges gyötrődések lenyomata.