Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Győrki Edina: Illyés Rónay-tükörben
36 Út Dunatát • 1999. június nyáján az idő gépfegyvertüzében állunk; csak az a kérdés, mikor halljuk meg a lövéseket. .. Fanyar, füstös-kormos keserűség; a hang itt-ott a régi haláltáncokéra emlékeztet; mintha a tizenötödik századi költők halálélményét hallanánk modern hangszerelésben.” „Egyre több, aki elesik, egyre több, ki helyükbe áll. Lehet, hogy ő veszt, a halál? Oh mennyi vér! Meddig? Mi végre? Beveszünk mégis, szörnyű vár! Nem egyedülálló a kötetben az ilyen fordulat; bőven lehetne párhuzamokat idézni mellé arról, hogy a halállal való, különféle hangulatú szembenézéseket rendszerint egy-egy ilyen »záradék« követi, egy-egy ilyen meglehetősen retorikusnak ható »feloldás«. A megoldást, verszárást ilyenkor majdnem mindig szabványosnak érzi az ember. Kész típus ez, »előregyártott elem«, az az előírásos retorikai fordulat, amely szerint a komor színre világosat kell keverni; a disszonanciát harmóniába feloldani, a gyászindulót harci kürtökkel befejezni, vagy esetleg pezsgő skerzóval. A borúlátást a derű bizakodásával, még ha ez a bizakodás közhely is... Amennyiben az olvasót a rímben kicsattanó retorikus fordulat nem elégíti ki, jogában áll föltennie a kérdést: hogyan? Egy bizonyos választ a költő is ad. »Dologidő« az élet; a munka eredményeivel az időn, a halálon való győzelem gondolatát sugallja, mint a kötet egyik szép verse, a Dologidő vallja... Valami kis »fogalomcsúsztatás« azért van a dologban. A halál meghódítása nem egészen azonos a tér meghódításával. Attól, hogy léptenként miénk lesz munkánk és emberségünk révén a tér, még nem lesz a miénk, kormányozható birtokunk az idő. Az ellentmondást - mint annyi ellentmondást a retorika hidalja át. Híd, mely elegáns, bár különösebben eredeti szerkezeti megoldások nélkül, átíveli a két szemközti partot. Híd - látszat-híd; nincs-híd. Fordulatok, retorika, előregyártott vers-elemek? Igen, részben. De ha beérnénk ennyivel, fölöttébb igazságtalanok lennénk. Nem kell-e már azon is eltűnődnünk, hogy Illyés Gyula - éppen Illyés Gyula - egyáltalán elfogadja, alkalmazza ezeket a retorikus elemeket?... Van a kötetnek egy igen szép verse, Sí a címe: ... dráma folyik előttünk, az emberélet egyik legmegrendítőbb drámája... A verszáró retorikus fordulatok tehát nem pusztán csak retorikus fordulatok. Úgy érezni, a költő egy kicsit leplezi is velük magát, a sebét - Illyés Gyula nem a kitárulkozó lírikusok közé tartozik; bizonyos fokig »szó-bújósdi« is ez, de túl a szavakon, a szerkezetben, a vers csontozatában... Vannak szerencsésebbek, meg-
