Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Győrki Edina: Illyés Rónay-tükörben
Györki Edina • Illyés Rónay-tükörben 31 akik szívós erővel kiépítik lassanként szervezeteiket; hontalanok, akik megalapítják a Szajna mellett a hazát. Ez a munkásmozgalom: ez is hőse a regénynek. És hőse természetesen az, aki mindezt elbeszéli: a hún-kalauz, tanfolyamvezető diák, maga az író, s mellette Orosz Anna, szavában és mosolyában a dési hegyek leltével...” Nehéz helyzetben érzi magát Rónay, mert „Rossz műről, sajnos, mindig könnyebb írni, mint jóról. A hibátlan könyv lefegyverzi a kritikust. Vonakodva írja le a dicséret szavait. A dicséret szavai tudniillik általában fakóbbak, és gyanúsabbak is, mint azok, amelyekkel kifogásolunk. A dicséret szavait kompromittálták a dilettáns ítészek és meggyalázta az üvöltő reklám. Mikor törekvő fércművekről hirdetik, hogy »nagy író nagy regénye«, hogyan írjuk le Illyés Gyula könyvéről feszélyezettség nélkül, azt az egyszerű és tömör igazságot, hogy »nagy író nagy műve«? Pedig az. Hogy mi teszi naggyá és mi az író nagysága benne? Próbáljuk elővenni az iskolás fogalmakat; sokszor még mindig ezek a legmegbízhatóbbak, íme egy közülük: jellemzés. A regény »forradalmának« inflációjában természetesen ez is devalválódott, de egy-egy olyan munka, mint a »Hunok Párisban«, visszaadja az aranyfedezetét. Ez ugyanis első lapjától az utolsóig a jellemzés mestervizsgája. Rengeteg alakja van; mind közvetlen ismerősünk lesz. Móricz Zsigmond óta nem olvastunk magyar írót, aki így, ilyen bőséggel, hitelességgel és valószerűséggel tudott volna alakokat jellemezni, - alakokat teremteni. Teremteni, vagy regényben újrateremteni: egyremegy. Az úgynevezett »modern« regény nem túlságosan lelkesedett a jellemzés derék, becsületes és csöppet sem könnyű balzaci, flauberti vagy tolsztoji módszereiért. Talán mert nem találta elég költőinek, elég »anyagtalanoknak« őket. Vagy éppen nehézségük miatt? Egy fiatal lányból tudniillik sokkal könnyebb giraudouxi tündért varázsolni, mint egy fiatal lányt meghagyni fiatal lánynak. Csillagokkal lapdázni könnyebb, mint leírni egy lányokkal lapdázó kamasz oly könnyed fölényre törekvő s éppen ezzel oly árulóan kamasz mozdulatát. Hasonlóképen sétáltatni is könnyebb hősünket a tejúton, mint mondjuk a szegedi Tiszaparton. De az igazi regényíró mégis inkább a Tiszaparton sétáltatja hősét... Illyés Gyula új könyvének egyik eléggé nem méltányolható érdeme, s jelentősége is, hogy józan és becsületes. Vállalja anyagát, anyagával dolgozik, anyagából teremt. Nem pöcköli el magától, - üstökön ragadja a valóságot. S ebből a vállalt valóságból aztán a műben olyan teljes valóság-illúziót alkot és kelt, amilyet csak az igazán jó művek... Valami többlet a magunkéhoz: ezért leszünk gazdagabbak vele. Már pedig mi értelme van az irodalomnak, ha nem tesz gazdagabbá? Gazda-
