Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története
106 Új Dunatáj 1998. december A 19. századi oktatás- és nevelésügy ráckozári viszonyát vizsgáló fejezetében kultúrhistóriai kuriózumot közöl, az 1808-as ev. iskolai rendtartást. A szabadságharctól az első világháborúig terjedő korszak Ráckozár múltjában is a jobbágyfelszabadítást és annak társadalmi-gazdasági konzekvenciáit jelentik. A jobbágyfelszabadítás roppant energiákat szabadított fel. A faluban a parasztok csaknem 70 százalékkal növelték meg a művelt területeket. A vasút elkerülte Ráckozárt. A filoxéravész sokkja vetette vissza a mezőgazdaság fejlődését, de adottságai folytán a tejelő marhatartás vált kitörési ponttá. Bár az 1871-es községi törvény megszüntette a mezővárosi jogállást, Ráckozár község lett, de mivel igazgatási szerepköre korábban kialakult körjegyzőség maradt. A két világháború között alapvető agrárjellegét megőrizte iparosai kétlaki életmódjából is lehet erre következtetni. A birtokelaprózódás a paraszti differenciálódás sajátos gazdasági magatartásformákat alakított ki. Az egyre inkább németté váló Kozáron a németek öntudatosodása már a századfordulón jelentkezett. Ragaszkodtak a németnyelvű oktatáshoz és igehirdetéshez, olvasóköreikben az anyanyelvű olvasmányokhoz. 1926-ban megalakult a Volksbindungsverein, a művelődési egylet, amely 1939 után Volksbund szervezetté vált. A kulturális élet megélénkülését hozta a Volksbund a faluba, de ez Pfeiffer János szerint nem jelentette a nemzeti szocialista eszmerendszerhez való igazodást, korábbi puritán életvitelükön ez nem változtatott. Jellemző módon csak 4 önkéntes vonult be az SS-hez, szegény sorsúak, akik számára ez felemelkedést, presztízst jelentett. Egyházaskozáron nem volt divat a „felvonulási ceremónia”. Viszont szinte valamennyi sváb lakos az 1941-es népszámláláson német nemzetiségűnek vallotta magát. A szerző mind az első, mind a második világháború áldozatainak névsorát, illetve a kitelepítettek és az itthon maradottak listáját közli. Végül a falu vezetőinek archontológiájával teszi teljessé gazdag adattárát. A kataszteri térképek alapján saját készítésű térképei, dokumentummásolatai, fotói, táblázatai mind-mind az eligazodást segítik. Német nyelvű tartalomjegyzék és összefoglaló, az oldalak alá tördelt jegyzetek könnyítik meg a tájékozódást. Néhol irodalmi hivatkozások nem teljesen pontosak, bár így is használhatóak. Szólnunk kell itt még az ízléses borítóról, a jól megválasztott tipográfiáról, a nyomdai munkálatok a bonyhádi Völgységi Nyomdában készültek. A könyv lektora dr. Ódor Imre, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója, a történettudományok kandidátusa segítette a szerzőt. A könyv megjelenését az egyházaskozári tófűi, hegyhátmaróci és a Baranya megyei önkormányzat, a helyi ev. gyülekezet, német egyesület, sőt a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány, számos vállalkozó és magánszemély támogatta.
