Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban
M Új Dunatáj 1998. március Nagy Janka Teodóra: Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban A népi emlékezet megyénkben is hosszú ideig őrizte az 1848/49-es szabadságharc tárgyi és költészeti emlékeit. Nemcsak a történelmi események, később a kiegyezést követő negyvennyolcas kultusz is hozzájárult a továbbhagyományozódáshoz. A falusi és mezővárosi parasztok, parasztpolgárok környezetének becsben tartott tárgyai voltak a Kossuthot ábrázoló képek, a festménynyomatok, a szőtteseken, tányérokon, poharakon feltűnő Kossuth-címer, egy-egy honvédruha, fegyver vagy Kossuth-bankó1. A sárszentlőrinci községházán még az 1870-es években is tudtak egy dobról, amelyen a helybéliek szerint „ 0zorán ál verték a marsot”2. Az andrásfalvi Ömböli Lajost csak „Kossuth Lajosnak” nevezték, mert mindig Kossuthot emlegette. Fiát, s unokáját ma is így ismerik Hidason3. A negyvennyolcas eseményeket már csupán nagyapja elmondása alapján felidéző decsi Öreg Szél András haláláig Kossuth-szakállat viselt4, s a nyakas, elhatározásához kitartóan ragaszkodó emberre Bölcskén még a közelmúltban is azt mondták, hogy: „nem enged a negyvennyolcból”5. Korai híradások is szólnak e történelmi események emlékének ápolásáról. Kölesden - ahol 1897-ben a megye első Kossuth-szobrát állították6 - 1870- ben Baranyai József menyegzőjén és az uradalmi tiszttartónál rendezett farsangon „a vendégsereg megemlékezvén azon hó'sökről, kik az 1848 és 49-ik években a haza iránti kötelességük hiv teljesítésének következtében, munka és keresetképtelenekké lőnek, a Pesten tervezett honvédrokkantak menháza építési alapjához” 26 forint adománnyal járult hozzá7. Az 1848/49-es néphagyomány a történeti folklór egyik leggazdagabb területét jelenti. Munkánkban ennek Tolna megyei vonatkozásairól kívánunk szólni. Az áttekintés alapjául egyrészt Dégh Linda a szabadságharc százéves évfordulóján megvalósult gyűjtésből készített válogatása szolgált, másrészt a műfaj sajátos vonásait szem előtt tartva a gyűjtött anyag, a szakirodalmi cikkek, helytörténeti munkák mellett a közvetítő korabeli országos és helyi sajtót, valamint a ponyvakiadványokat is forrásként használtuk8. A szabadságharc történeti népköltészetének műfajai közül a szabadságharc eseményeihez, vagy egy-egy jeles személyhez, illetve az egyszerre mindkettőhöz kötődő dal, monda és történet a legjelentősebb. Megyénkben a néphagyomány elsősorban az olyan megyei vonatkozású történelmi pillanatok emlékét őrizte meg, mint például az ozorai diadal, Báta felgyújtása, a jobbágyfelszabadítás helyi történései, a
