Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában

82

Új Dunatáj 1998. március

1850. október 6-án napvilágot látott versre Aranyjános is meleg, baráti hangú levélben írta: „így, barátom, így pöngesd mesteri lantodat - nagy szükség van arra, most, ha valaha, midőn, mint Tompa írja nekem magánlevélben »mezítlábos kamaszok hanczúroznak a magyar Parnassus jól mívelt téréin«...”

HONVÉD HALÁLA

Ott volt a véres csatában,

Küzdött, mint senki még,

Kilenc nehéz sebétől Végtére elesék...

A sírásók csodálva Bámulták tetemét,

Megvizsgálják egyenkint Kilenc nehéz sebét.

„Ez él” - kiált az egyik,

Mert fölnéz a vitéz - S azonnal ápolyára Hajlik mindannyi kéz.

„Légy megnyugodva - mondják - Derék vitéz valál;

Illő, hogy martalékul Ne kapjon a halál.

Pajtásid elhullának,

Csatátok elveszett;

De te karunk közt vissza Kapod az életet.”

„Mit! - szól az éledő hős megint megdermedett - Pajtásim elhullának?

Csatánk is elveszett?

úgy mért nekem az élet,

Ha ők elestenek...

Ha nem hazám a győztes,

Úgy csak temessetek!”