Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története
Hideg szél támadt, mely lassan hintázni kezdte a fiatalasszony testét. A lányka kimászott a teherautó alól. Egy ideig szemme kísérte ezt a lengő mozgást, aztán, mint aki jól elmulatott valamin, de már kezdi sokallani a tréfát, fölkiabált a fára:-Mama! Akkor már egyetlen orosz sem volt a templom előtt, s a mieink közül is csak Ecetes Márton hajtó, Bíró Elek szolgálatvezető őrmester, doktor Friedrich Tibor orvoszászlós s egy Koszta István nevű tizedes, civilben az Arany Bika Szálló söntésének csaposa, aki a furunkulusai miatt már többször kérte, hogy utalják be egy hátországi kórházba. Most is úgy állt, hogy észrevétesse az orvossal a nyakán pirosló duzzanatokat. Friedrich doktor azonban elfordult tőle, és belenézett a Leica lencséjébe. A német altiszt intett a kislánynak, hogy menjen ki a képből, de az nem mozdult álló helyéből, hanem tágra nyílt, tündöklő szemmel bámult a Leicába. Talán még sosem látott fényképezőgépet. Brunn János Az Orkény-egypercesek világa Ma már minden bizonnyal kijelenthetjük: Örkény István az egypercesekkel új műfajt teremtett. Voltak ugyan e formának előzményei a magyar- és világirodalomban (Kosztolányi, Kafka), és maga az író is azt nyilatkozta, hogy ő csak nevet adott neki, de az Egyperces novellák 1968-as megjelenését követően a kritika azonnal felfedezte ennek a sajátos kisepikái alakzatnak az újszerűségét, és azóta is keresi a műfaj lényegét leginkább kifejező - stílszerűen tömör - definíciókat. íme közülük néhány: az egypercesek „epigrammák - prózában”, „mini mítoszok”, „Örkény medáliái”, „emblémanovellák”, a kötet „matematikai példatár”, amelyikben nincs megadva a helyes megoldás, éppen ellenkezőleg, tele van megtévesztő, az olvasókat mellékutakra terelő jelzésekkel. Nem véletlen tehát, hogy az egypercesek írója „Használati utasitás”-t is mellékelt a novellákhoz a befogadás megkönnyítésére. Kissé ironikus, kajánkodó ugyan ez a szöveg, de Örkény ügyesen becsalogat vele bennünket az egypercesek utcájába. Amikor pedig már bent vagyunk, hol jókat nevetünk, hol meghökkenünk, 3
