Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története
A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott illy regényes dolgok nem történnek. A társaságnak úri tagjai Szekérre ültek és azon ménének. Szekéren mentek, de ökörszekéren. Két pár ökör tévé a fogatot. Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. Világos éj volt. A hold fenn vala; Halványan járt a megszakadt felhőkben, Miként a bús hölgy, aki férjinek Sírhalmát keresi a temetőben. Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön, S vett a füvektől édes illatot. Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. A társaságban én is ott valék, S valék szomszédja épen Erzsikének, A társaságnak többi tagjai Beszélgetének s énekelgetének. Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez: „Ne válasszunk magunknak csillagot?“ Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. „Ne válasszunk magunknak csillagot?“ Szólék én ábrándozva Erzsikéhez, „A csillag vissza fog vezetni majd A múlt időknek boldog emlékéhez, Ha elszakaszt a sors egymástul minket.“ S választottunk magunknak csillagot. Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. Borjúd, 1845, szeptember 26-október 7 között
