Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története
Szemle 105 Az első német telepesek megjelenését Kozáron a kismányoki ev. és bikali r.k. anyakönyvek alapján az 1730-40-es évekre teszi. Ráckozár, Bikái, Csikóstöttös, Kaposszekcső, Tarros, Tékes, Ág és Gerényes német lakossága másodlagos telepítésű, a Mercy által Tolnába hívott un. Hessen-községek evangélikus népességéből került ki. Három hullámban (1756-1761, 1762-1767, 1767 után) elsősorban tehát evangélikus németek, de akadtak közöttük r.k. németek, horvátok és magyarok is. Az Eszterházy-uradalom benépesítésében kiemelkedő szerepe volt a parasztkolonizátornak, a felsőnánai Birkenstock Jánosnak. Az úrbéri viszonyok megszilárdulása, a háromnyomásos gazdálkodás kiteljesedése, a piaci viszonyok kialakulásához vezetett, Ráckozár 1778-ban vásártartási jogot és mezővárosi státuszt kapott. Érzékletes képet fest Pfeiffer János az 1767-es urbárium alapján egy rác-német település viszonyairól-gazdálkodásáról. A 18. századi ellenreformációs vallási üldöztetéssel ellenében sikerrel veszi fel a harcot a kozári evangélikus németség, támogatásra lel az uradalomban és a felvilágosult II. Józsefben. Az Eszterházy uradalom központjává váló Ráckozár mezőváros virágkorát a majorsági gazdálkodás kiteljesedésekor a 18-19. század fordulóján élte. Az uradalomra vonatkozó korabeli források bőségesen erre az időszakra vonatkozóan csak az Eszterházyak kismartoni levéltárának feltárásával állnának rendelkezésre. A kötet, a helyi dokumentumokra támaszkodva ebből az időből a mezőváros fejlődését megtörő 1800-as pusztító tűzvész utáni újjáépítésre koncentrál, elsősorban a németlakta falurészre és újjáépülő ev. templomára számadások, építési szerződések közlésével. A reformkori időszakra az etnikai-vallási viszonyok átrendeződtek Kozáron. A szerbek létszáma nem érte el a 400 főt, az ev. németek száma meghaladta a 900-at. Az 1828-as regnicolaris conscriptio szerint Ráckozár fejlett mezőváros, uradalmi központ, melynek fejlettségét a malomipar is tükrözi. (A 18. század végétől külső [itáliai] piaca van a rácok által termelt dohánynak.) A dohánytermelést eltanulták tőlük a németek, sőt továbbfejlesztették. A németek érkezésével párhuzamosan kezdődött a szőlőtelepítés, az Eszterházy-uradalom a mindenkori csúcstechnikát közvetítette a mezőváros lakóinak. A mezővárosi polgári lét anyagi és személyi függetlenséget biztosított, s a paraszti árutermelés kibontakozását vonta maga után. A szerbek állattartó nagycsaládjaival szemben a németek az árutermelő kiscsaládi rendszerben éltek. Törzsöröklési rendjük célja a föld, a telek megszerzése, megtartása. A rácok térvesztést három idősorral (1767-1810-1847) fogja meg a szerző, a huszadik századra teljesen eltűntek a faluból. Ennek okát elsősorban abban látja, hogy nem tudtak és nem is akartak alkalmazkodni az árutermelés elindította gazdasági-társadalmi viszonyokhoz.
