Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)
36 Új Dunatáj 1998. március Rendőrfőnökként különösen a nemzetiségi izgatások leszerelésében vagy megakadályozásában számos alkalommal cselekednie kellett és letartóztatnia szláv propagandistákat, vagy éppen a magyar plakátokat és színlapokat letépőket kellett felderítenie. Büszkén haladt a nádor kíséretének élén rendőrfőnökként, amikor az első népképviseleti országgyűlés megnyitására a nádor a budai Mátyás palotából elindult Pestre a Redout dísztermébe. Nem sokkal később már lemondott hivataláról, mert nézeteivel összeegyezhetetlennek tartotta a radikálisok (kikhez ő is tartozott) megfigyelését. Rögtön azok mellé állt, akik ellenezték az udvar azon kérésének megszavazását, hogy magyar újoncokat küldjenek az észak - itáliai zavargások megfékezésére. Perczel Mór és társai csak akkor támogatták volna e célra az újoncozást, ha az udvar garanciát vállalt volna Jellasics megfékezésére. A képviselőház nem forradalmi, inkább lojális, udvarhű összetételét mutatja, hogy 26 ellenzéki képviselő kivételével megszavazták az újoncsegélyt. A magyar polgári forradalom ellentmondásosságát jelzi az a tény, hogy miközben létét, eredményeit a megsemmisülés veszélye fenyegette, királyának kérésére a hasonló szabadságküzdelem eltiprásához is hajlandó lett volna támogatást nyújtani. Az más kérdés, hogy erre nem került sor, az osztrákoknak e problémáját Radetzky tábornok megoldotta. Miközben a Délvidéken már folytak a harcok, miközben az Udvar minden erővel a nemzetiségeket a magyarok ellen lázította, sőt pl. a székelyeknek adott engedményekkel a belső erők további polarizálódását gyorsította, az országgyűlés még mindig nem tett lépéseket, nem döntött az önálló magyar hadsereg kérdésében. Perczel Mór augusztus elsején a haderőről folyó vitában vehemensen követelte a magyar sereg császáritól történő függetlenítését. Ugyanekkor a császárvárosban fáklyás menettel üdvözölték az odaérkező horvát bánt, Jellasicsot. Perczel Mór jól látta, hogy a magyar csapatok élén álló volt császári tisztek többsége nem igazán híve a magyar kormánynak, nem törekszik teljes erejével a sikerre. O abban különbözött számos politikustól, hogy ezt ki is mondta. Amikor augusztus 18-án az országgyűlésen Mészáros Lázár hadügyminisztertől interpellációjában számon kérte, hogy nem készültek fel Jellasics várható támadására, a hadügyminiszter válaszát nem fogadta el. Perczel Mór sokak ellenszenvét kivívta azzal, hogy szinte minden kérdésről véleményt nyilvánított (Milyen politikát kell alkalmazni a németekkel szemben? meg kell tagadnia zágrábi püspöknek a szolgáltatások nyújtását, elemi tanodákat kell felállítani stb.) Augusztus 21-én már a napirendek előtt szólásra jelentkezett és a szenttamási sikertelen harcok miatt árulással vádolta a vezérséget, különösen Bechtold tábornokot. Sikerült maga ellen hergelni a minisztériumot, a képviselőházat. Perczel vádját azonban akkor sem vonta vissza, amikor hangvételéért a Ház is rosszallását fejezte ki. Bezerédj István megkísérelte Perczel Mórt és Kossuth La-
